Stranica 47 [47]
OCR
az ára, de nagyon sokan vannak úgy manapság, hogy ész nélkül, nem tudatosan építkezve képeznek árat, nem veszik figyelembe a piacot, a saját technika költségét, annak fejlődését és mindent, ami a vele és az élettel jár, plusz ugye saját magukat, a tudásukat és ezzel nagyon sokat tudnak ártani nem utolsó sorban maguk alatt is vágják a fát. Olyan gödör ez, hogy ha nagyon mélyről indulsz, nehéz kimászni és sokakat magaddal húzhatsz. A fotósok - tisztelet a kivételnek- jobban tehetnek arról, hogy mit kapnak a munkájukért, mint akár egy gazdasági válság. Mindig van valaki, aki rosszul áraz, és borul a dominó. Az ár nem csak a fizetség, az a megbecsülése annak, amit képviselsz, a munkád egyik gyümölcse. A legparásabb és legjobb fotós élményed? Nem is igazan tudom. Egyiket sem parának éltem meg, hiába lógtam a harmadikról, teraszon kívül, biztosítás nélkül, vagy fotóztam párkányon 30 méter magasan. Para engedély nélkül fotózni Michael Madsent Los Angeles utcáin is, de igazából ezen csak ő parázott. Nekem a meló része volt. Minél izgibb, annál jobb! A legjobb mindig az, amikor az emberek szeretik, amit csinálsz, amikor értékelnek, és nem megváltoztatni próbálnak, hanem elismernek. A legjobb mindig az, amikor a végén megköszönik és mosolyognak, elégedettek. Olyankor ők is kaptak valamit és én is. a
