Stranica 47 [47]
az ára, de nagyon sokan vannak úgy manapság, hogy ész nél¬
kül, nem tudatosan építkezve képeznek árat, nem veszik figye¬
lembe a piacot, a saját technika költségét, annak fejlődését és
mindent, ami a vele és az élettel jár, plusz ugye saját magukat,
a tudásukat és ezzel nagyon sokat tudnak ártani nem utolsó
sorban maguk alatt is vágják a fát. Olyan gödör ez, hogy ha
nagyon mélyről indulsz, nehéz kimászni és sokakat magaddal
húzhatsz. A fotósok - tisztelet a kivételnek- jobban tehetnek ar¬
ról, hogy mit kapnak a munkájukért, mint akár egy gazdasági
válság. Mindig van valaki, aki rosszul áraz, és borul a dominó.
Az ár nem csak a fizetség, az a megbecsülése annak, amit kép¬
viselsz, a munkád egyik gyümölcse.
A legparásabb és legjobb fotós élményed?
Nem is igazan tudom. Egyiket sem parának éltem meg, hiába
lógtam a harmadikról, teraszon kívül, biztosítás nélkül, vagy
fotóztam párkányon 30 méter magasan. Para engedély nélkül
fotózni Michael Madsent Los Angeles utcáin is, de igazából
ezen csak ő parázott. Nekem a meló része volt. Minél izgibb,
annál jobb!
A legjobb mindig az, amikor az emberek szeretik, amit csinálsz,
amikor értékelnek, és nem megváltoztatni próbálnak, hanem el¬
ismernek. A legjobb mindig az, amikor a végén megköszönik és
mosolyognak, elégedettek. Olyankor ők is kaptak valamit és én is.
a