Stranica 46 [46]
Mesélj az asszisztenciával/tanulással töltött évekről, hogy él¬
ted meg a fejlődési szakaszt?
Nagyon jó évek voltak! Hala az égnek nagyon jó helyen voltam!
Tombor Zoli a mesterem. Kemény kezű, jó látással rendelkező
ember, aki azóta bejarta a fél világot Milánótól New Yorkig, ahol
most is él. Jó csapat is volt körülötte, élmény volt részt venni az
alkotásaiban. Megismertem nála a fotózás menetét, világításo¬
kat tanultam, műtermet vezettem, retusáltam, intéztem ügyes
bajos dolgait is. Így tanultam bele a szakmába, ami nem csak
a fényképezőgép nyomkodásábáól áll, sőt igazából az a legkeve¬
sebb, az az elenyésző rész, ami fixálja azt akemény csapatmun¬
kát és szorgalmat, ami a kép létrehozásához szükséges. Zolinál
is fontos része volt a munkának a kommunikáció, néma fotós¬
nak modell se érti a szavát, meg ugye ott a stáb, tudnod kell mit
kérsz tőlük, picit fodrásznak, picit sminkesnek kell lenned; tudd
mi a tusvonal, a szájhangsúly, a krepp és a magascopf nem is
beszélve a kliensről, a velük való kommunikáció hihetetlen fon¬
tos része az egésznek, hisz a képeidet el kell adnod, nem elég
őket elkészíteni. Badarság lenne azt hinni, hogy minden kliens
komoly vizuális kultúrával rendelkezik és szó nélkül elfogadja
azt, amit csinálsz. ,Az az alap, hogy tudsz fényképezni, ezzel
sokan vannak így. Az, hogy eladod, na az a truváj!" - by Tombor.
Ez az intelem az elsők közt hangzott el, amikor oda kerültem.
De nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy megtanul¬
tam nála árat képezni is, és a mai napig tudom a tanácsát kérni.
Persze mindenki más, és mindennek, minden feladatnak más