Oldal 117 [117]
Beszélgetés Studinger András esküvői filmessel
Régebben a hosszú, sok DVD-ből álló anyag volt a divat, mosta¬
nában pedig a rövid, néhány perces, ütős videó a trendi. Ez a két
véglet. Egyik megoldást sem találom szerencsésnek. Nekem az
évek során az lett a fontos, hogy a pár valóban a saját esküvő¬
jére csöppenjen vissza, amikor megnézi az anyagot. Szépek a
rövid filmek, szükség is van az efféle esszenciákra, de az igazi
emlékek nem csak 3-4 percből állnak.
A saját esküvőnkön tanultuk meg végleg, hogy egy pár a felvé¬
teleken leginkább a valós esküvőt szeretné viszontlátni. Azt az
atmoszférát, ami aznap volt, nem pedig egy gyors, villanásokból
álló, reklámszerű szösszenetet. Nekünk is fontos volt, hogy vé¬
gignézhessük a szertartást abból a perspektívából, ahogy azt a
helyszínen nem láthattuk (hiszen a vendégeknek háttal álltunk
szinte végig), és hogy gyönyörködhessünk azokban a pillana¬
tokban, amikben aznap nem tudtunk eleget.
A lényeg tehát, hogy igazi emlékekre van szükség! És azokat
olyan minőségben kell átadni, hogy fel se tűnjön a párnak, hogy
már egy órája nézik a videót.
Természetesen mi is készítünk rövid összefoglaló anyagokat,
szösszeneteket is — ha már az előbb így neveztem őket -, ami
az egyik kedvenc részem a munkámban. Mindig másként vágni,
editálni megújulást jelent. De a legnagyobb kihívás mindig is a
hosszan mesélő, valós videók elkészítése.
Milyen szakmai döntéseitek születtek még az évek során?
Mondok két kiragadott példát. Az a gyakorlat, hogy a menyasz¬
szonyt készülődés közben fotózzák/filmezik, szerintem teljesen
fölösleges. Sokkal szerencsésebb, ha célzottan szánunk rá fél
órát a készülődés után, hogy elkészüljenek azok a felvételek,
amelyek visszaadják a ceremóniák előtti intim családi han¬
gulatot: pár szép felvétel arról, hogyan találkozik a szüleivel a
menyasszony még indulás előtt, részletek a ruháról, a csokorról,
koszorús lányok csoportos pillanatai stb.
A szertartásokon pedig jól bevált módszerünk lett, hogy van egy
operatőr, aki párra koncentrál, egy, aki a násznépre, a harmadik
pedig a szertartásvezetőre. Nem szigorúan csak eseményeket
dokumentálunk ilyenkor, pl. a gyűrűhúzást vagy egy olvasmány
felolvasását a templomban, hanem az emberekre fókuszálunk.
És ezt legtöbbször teleobjektívekkel tesszük, annak érdekében,
hogy a szertartásokat ne zavarjuk meg.
Hogyan kezdted a pályádat?
Réges-régen, 18 évesen fotózni szerettem volna. Akkoriban volt
egy barátnőm, akinek az anyukája Szipál Márton laborasszisz¬
tense volt. Hallgattam a történeteit, és az lett a benyomásom,
hogy a fotózásba bele kell születni. Az a rengeteg kütyü, lám¬
pa, előhívók, lögybölés... nincs ember, aki ezt megtanulja csak
úgy a semmiből, és utána felépít egy technikai birodalmat maga
köré! Nem volt más választásom: irány a Műszaki Egyetem. Az
álmom megvalósítása helyett inkább tanuljak valami rendes
szakmát. Így lettem villamosmérnök. Mindeközben elkezdett
érdekelni a filmezés is, de fiatal fejjel hasonló falakat éreztem
a filmipar körül is, mint a fotózásnál. Ezért az odavezető úton
sem indultam el.
Pár évre rá, amikor kezdtek megjelenni az első komolyabb digi¬
tális gépek, már hozzáférhetőbbnek éreztem a fotós szakmát.
Ráadásul a bátyám akkoriban éppen Amerikában élt, segített
venni pár objektívet és egy jó vázat hozzájuk. Szuper kezdet¬
nek tűnt, ami egy hónapra rá rögtön szerte is foszlott, amikor is
Barcelonában ellopták tőlem a teljes felszerelést. Ezzel örökre
elengedtem a fotós karrieremet.
Telt-múlt az idő, és a filmezés csak nem hagyott nyugodni. Ak¬
koriban sem volt könnyebb filmessé válni, mint korábban, de
nem adtam fel. Miközben dolgoztam a szakmámban, forgató¬
könyveket kezdtem írni, és bejártam a Filmművészeti Egyetem¬
re előadásokat hallgatni. Mindenáron meg akartam tudni, hogy
miért szebb egy külföldi produkció képi világa annál, mint amit
a magyar tévékben látok. (Gladiátor kontra Magyar Vándor...)
Senki sem tudott választ adni, pedig nagyon sok szakembert
megkérdeztem ezzel kapcsolatban.
És ekkor a Canon tett valamit, ami mindent megváltoztatott.
Megjelent az 5D Mark II fényképezőgép élőkép funkcióval. Le¬
nyűgöző volt. Könnyedén, addig nem látott minőségben lehet
videót készíteni vele, ha a megfelelő optikát rakjuk elé. És hogy
a szerencse is elvégezhesse a maga dolgát: aznap, amikor meg¬
vettem a Canon-gépet, felhívott egy barátom, hogy a hétvégén
házasodik. Elmentem, videóztam, majd hónapokig vágtam utá¬
na az akkoriban luxusnak számító fullHD anyagot. Folyton lefa¬
gyott a gépem, de meglett.
És hogyan folytatódott?
Szépen lassan magamtól rájöttem, hogy min múlik a felvétel
képi világa. Kísérleteztem és tanultam. Egy ismerősömtől kap
2017 / 1. - TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 115