Stranica 88 [88]
ae
ARRAY
RNS
DSONONKDSESZSENÖSÖSÉN
RAEN
Pan
Hogyan készülnek a térbeli felvételek?
A mai technológiai képes arra, hogy fényképek alapján leké¬
pezze a teret. Csak viszonyítási pontokra van szükség, és több
szögből kell lefotózni a tárgyat. Utána bonyolult algoritmusok¬
kal meg lehet határozni a tárgy méreteit és a felületi struktúrá¬
ját is. Régebben ez csak lézerrel ment, ma már fényképezőgé¬
pekkel is, sőt így ráadásul a részletek és színek is látszanak
a tárgy felszínén. Nemrégiben egy üvegszoborról készítettünk
3D-felvételt. Annyira lenyűgözően új perspektívából mutatta be
a tárgyat, hogy végül a 3D-felvételt is kiállították a szobor mel¬
lett a Műcsarnokban.
Tehát hadd összegezzem: a digitális anyag érdekes és átte¬
kinthető prezentálása éppúgy a digitalizalas része, mint a fo¬
tózás vagy szkennelés. Így van?
Igen, hiszen minden az információ hozzáférhetőségén múlik.
Egy jó digitalizalasi rendszer profi elektronikus könyvtárban
végződik. Persze már jópár éve léteznek elektronikus könyv¬
tárak, de a legtöbbjük nem tartalmazza magukat a dokumen¬
tumokat, csak a címeket. Vagy nem lehet teljeskörűen keresni
a szövegekben. A digitalizalas legkorszerűbb technológiája vi¬
szont lehetővé teszi a karakterfelismerést — azaz a befotózott
könyvoldalakat nem képként, hanem szövegként is kezeli. Ez a
grafikus tartalmakon található betűkre és számokra is vonat¬
kozik. Gondoljunk pl. a képaláírásokra vagy a műszaki rajzok
felirataira.
A teljes tartalomban való, szövegalapú keresés segítségével
olyan összefüggések is felismerhetőek az egyes dokumentu¬
mok között, amelyekre addig nem is gondoltunk. Különösen
most, hogy a legmodernebb keresők már szinonimákra és ra¬
gozott alakokra is keresnek. Ez nagyon hatékonnyá teszi a dig¬
italizált tartalmak kutatását, csoportosítását, elemzését. Pilla¬
natok alatt lehet szűrni a releváns tartalmakat, és könnyen át
lehet tekinteni őket. És persze azok a metaadatok se vesznek
el, amelyeket a klasszikus könyvtári feldolgozáskor gyűjtöttek
össze az egyes könyvekhez.
Mennyire akut módon van szükség a digitalizálásra? Nem vol¬
na érdemes várni, amíg a technológia még fejlettebb lesz?
Vannak olyan műtárgyak, amelyek rövidtávon pusztulásra
vannak ítélve. Például a szabadtéren lévő, időjárásnak kitett
szobrok és plasztikák, és mindenekelőtt a filmek és fényké¬
pek. Ma még élvezhetőek a korai fényképnegatívok, többnyire
86 - TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 2017 / 1.
még rajtuk van az információ, még ha a hordozóanyag kopott,
repedezett is. Ezek a hibák a digitalizálás során nagyon jól ja¬
víthatók. De a romlás nem megállítható, gondoljunk például
az üvegnegatívokra, amelyeken mindmáig zajlanak a vegyi fo¬
lyamatok, pusztítva a képet. A 19. századi fényképeket most
azonnal digitalizálni kellene, sőt a 20. század első harmadát
is, mert biztosan tönkre fognak menni. Ráadásul a digitalizálás
költsége alacsonyabb, mint az eredeti képek körültekintő őrzé¬
se, állagmegóvása — bár természetesen a kiemelkedő, értékes
képeket minden áron meg kell őrizni eredetiben is, mondjuk egy
Kossuth-dagerrotípiát.
De ha mar’a fotográfiáról beszélünk: ma még él a fotósoknak
az a generációja, amely a fényképezés nagy korszakában szoci¬
alizálódott. Akik még ,látták Lenint", vagyis Robert Capát vagy
André Kertészt. Magyarország a fotózás élvonalában volt nem¬
zetközi szinten, gondoljunk csak Keleti Évára, Balla Demeterre,
Féner Tamásra, Eifert Jánosra... és még hányan vannak életben
a nagyok közül! Ki kéne használni, hogy még el tudják mesélni
az egyes képek történetét, például azt, hogy kik láthatóak rajtuk.
Ha Keleti Éva hatalmas archívumának csak egytizedét digita¬
lizálná valaki, és Éva személyesen kommentárokkal látná el a
képeket, majd az információkat hozzákapcsolnánk a fotókhoz,
az kiemelkedően értékes anyaga lehetne a színháztörténetnek.
És hátradőlhetnénk, hogy hagytunk valamit az utókorra ebből
az időszakból.
Az átlagembernek mit ad a tömeges digitalizálás?
Közvetlenül és áttételesen is élvezheti a tudásmegosztást. So¬
kan panaszolják, hogy az interneten mennyi megbízhatatlan in¬
formáció terjeng. A digitalizált anyagok közzétételével megnő
az értelmes információ mennyisége, és otthonról (vagy akár a
villamosról) böngészve a kultúra legnagyszerűbb és hiteles ér¬
tékeivel találkozhat az ember. Ráadásul erősen vizuális formá¬
ban, ami a legtöbb ember számára könnyebben befogadható,
mint a szöveges tartalmak. A világ megismerhetőbbé válik. A
mostani tinédzserek számára már evidensen az internet az első
számú információforrás. A tudásvágyukat ki kell szolgálni, a
jövő érdekében is.