Stranica 77 [77]
Három évvel ezelőtt egy Rio de Janeiró-i kollektívával elkezdtünk
kiállításokat, experimentális műveszti eseményeket szervezni.
Drágának es rugalmatlannak találtuk a helyi eseményfotósokat,
és egy kedves baratom meggyőzött, hogy vegyek egy apró ka¬
merát, és fotózzak én. A kattintás szenvedélyemmé vált, de nem
értem be a spontán képekkel. Egyre színesebb, színháziasabb
jelenetekre vágytam. Így alakult ki, hogy a kollektíva központját,
egy elhagyatott házat átalakítottuk kétemeletes amatőr stúdió¬
vá, elkezdtünk díszletet építeni, színész és táncos ismerősöket
hívtunk ,szereplőnek", mindezt egy üveg sör fejében. Később
rendes stúdióba költöztünk, átálltam középformátumra, és ma
már profi stylisttal, modellekkel, bérelt színházi es filmes díszlet¬
elemekkel, kellékekkel dolgozunk.
Kik inspiráltak vagy mentoráltak a kezdetekben?
Sajnos Rio de Janeiro nem hemzseg a profi fotósoktól, a job¬
bakat mind elszippantotta Sao Paulo, így mindent autodidakta
módon tanultam, YouTube-videók alapján. Viszont rengeteget
segítettek azok a nemzetközi fotósok, akik inspirációkat adtak
esztétikai es technikai értelemben, köztük David Lachapelle,
Miles Aldridge, Tony Kelly, Eli Rezkallah...
A sorozataid és képeid nagyon színesek, és némelyik megbot¬
ránkoztató. Miként alakult ki ez a sajátos képi világod?
Kétnyelvűként, kéthazájúként nőtem fel, javarészt egy kozmo¬
polita, nyitott városban, Párizsban. Gyerekkoromtól ösztönösen
ódzkodtam az evidenstől, az egysíkútól, a normálistól. Felnőtt¬
ként ez a hajlamom aktív ellenállássá vált, először progresszív
kulturális projektek szervezésén, majd a fényképezésen keresz¬
tül.
Hogy néz ki egy átlagos fotózásod?
Körülbelül három héttel a fotózás előtt összeülünk a kollektíva
tagjaival. Felvázolom az alapkoncepciót, kitaláljuk a jeleneteket,
majd napokon át tervezzük a díszletet, kellékeket, es elindul a
modellek kiválasztása. A következő 2 hét gyártással telik, majd
jön kb. egy hét intenzív fotózás, naponta egy jelenettel. Reggel
díszletet építünk, es felállítjuk a fényeket, délután és este fotó¬
zunk. A fotózás napján a stáb a sminkessel, technikusokkal, mo¬
dellekkel együtt kb. 10 főre duzzad.
A világ legjobb magazinjainak dolgoztál, többek között a The
Guardian, Vogue, Elle kiadványaiban jelentek meg képeid. Az
emberek többsége több évet vár egy-egy ilyen megjelenésre,
neked 2 év alatt sikerült mindezt elérned. Mi a sikered titka?
Leginkább a kollektíva tagjai (köztük egy magyar digitális kép¬
mágus, Kovács Levente), akik toleráljak a monomániámat, és
segítenek minden elvetemült ötlet realizálásában. Sokat segít
az is, hogy a brazilok lazák, nem félnek kísérletezni, kockáztat¬
ni, bátorítják a kezdőket. Párizsban a vérprofizmus, a művészeti
elit, a kíméletlen kritika gyökerében fojtották volna el a kezde¬
ményezési vágyamat.
Miért pont Brazília?
A brazilok optimista, nyitott életszemlélete és az éghajlat szár¬
nyakat ad testnek és léleknek. Az alkotási folyamatra, a kísérle¬
tezési kedvre is pozitívan hatnak ezek a körülmények, a gyártás¬
sal járó stresszt pedig fantasztikusan oldják.
2017 / 1. - TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 75