Oldal 46 [46]
OCR
Honnan rohansz most és hová? A Capa Központ viszi ki egy kiállításomat Lengyelországba, azt készítem elő, illetve kampányt fotózok egy mobilcégnek. Ez is dokumentarista jellegű fényképezés, a cég mindennapjait mutatom be. Napra pontosan 10 év után váltam el idén a HVG-től, ahol eddig fotóriporterként dolgoztam. Az, hogy megtehettem, annak köszönhető, hogy végig vállaltam ehhez a kampányhoz hasonló munkákat is. Ezt gyönyörű magyar kifejezéssel ,maszekolásnak" hívják. Van valami felhangja ennek a szónak, mintha trabantszerelésről lenne szó, de valójában azt jelenti, hogy megbízott fotósként alkalmazott fotográfiát végeztem. Rendezvényekre és kampányokra kérnek fel. Jó része nem látványos dolog, de biztosítja azt a kényelmes létet, ami mellett tovább csinálhatom a dokumentarista munkáimat. A kisgyereked miatt is váltottál, gondolom. Igen, ő volt a katalizátora az átrendeződésnek. A sajtó a mindennapi rohanásról szólt: bármikor jöhetett a telefon a kérdéssel, hogy hol tudok lenni az országban pár órán belül. Most az van, hogy ha kapok egy e-mailt, akkor egy-két napon belül el kell készítenem a fotókat. Ugyanis továbbra is folytatom a riportfotózást: a New York Times-nál és a Bloombergnél én viszem Közép-Európát. Ha emellett megtartottam volna a HVG-t is, akkor a gyerekemet már nem láttam volna. De így is többet dolgozom, mint előtte, sok minden jött be egyszerre. 4-szer voltam Szlovákiában az elmúlt hetekben a New York Times megbízásából, és éppen tárgyalok a Fesztiválzenekarral egy turnéról. Most adott a lehetőség, hogy nemzetközi vizekre hajózzak, hogy Magyarországot megismertessem a külföldi sajtóval. Mennyire hiányzik most, hogy nem veszel részt a napi sajtómunkában? Tagadhatatlanul hiányzik. Ezer dolog történik az országban, és a nagy részét nem dokumentálom, mert mással foglalkozom. Emiatt hiányérzetem van. A HVG-nél napi szinten benne voltam, és ami ezekből érdekelni kezdett, azt tovább folytattam: ezekből a témákból lett a Nagyítás-rovat. Sok energiát tettem ezekbe a projektekbe, hosszabb ideig foglalkoztam velük. 44 - TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 2017 / 1. A Tanyavilág-projektem. Öt évvel ezelőtt volt egy nagyon kemény tél, akkor vetődött fel az ötlet, hogy menjünk tanyákra fényképezni. Hogyan birkóznak meg a hideggel, ha kevés a tűzifa, sok az idős ember, rossz az infrastruktúra? Azóta is benne vagyok ebben a projektben. Beszippantott az a világ. Vagy egy másik példa, Bódvalenke: a romák lakta falu, ahol szép festményeket festettek a házfalakra. Dokumentáltam a munkájukat. Egy nap alatt meglett, ami kellett, de éreztem, hogy komolyabb sorozatot lehetne ebből összerakni. Visszamentem többször, és végül Nagyítás-anyag lett belőle. Ilyenkor mennyire lesznek személyes kapcsolataid a helyiekkel? A projektek nagy részénél nem tudok beépülni. Illúzió szerintem, hogy a fotós a jelenlétével megváltoztatja a világot maga körül. Inkább azt mondanám, hogy a valahol töltött idő miatt válik igazán fontossá számomra, hogy azt, ami ott van, visszaadhassam a fotókon. Ez a szakma az örök kívülállóságról szól, ami sokszor nagyon fájó.
