Stranica 52 [52]
Mi a titkod, hogy minden képeden ennyire oldott állapot¬
ban tudod ábrázolni a szereplődet?
Közvetlen ember vagyok és jól kommunikálok, ritkán fordul elő,
hogy ne találnám meg a közös hangot valakivel. Munka közben
folyamatosan kísérletezem és keresem a modellemben azt, melyet
még nem mutatott azelőtt senki másnak. Minden emberi találko¬
zás kicsit olyan, mint egy kémiai reakció, két különböző anyag ele¬
gyedik eggyé, ettől egyedi és utánozhatatlan.
Tanultál a fotózás elött valamilyen művészetet, hogy ennyi¬
re tudatosan építed fel a koncepciódat?
Nem foglalkoztam más művészettel a fotózást megelőzőlen, vi¬
szont zenét szeretnék tanulni a jövőben.
Természetesnek gondolom, hogy a te esetedben minden
mértani pontossággal történik és előre megálmodod a
képeket. Mennyire fér bele egy ilyen munkánál a spon¬
taneítás? Mennyire lehet a szituációhoz mérten szabadon
mozognod?
Minden fotózásom pontosan eltervezett koreográfia szerint Zaj¬
lik, de mégis sokat improvizálok közben, talán egyfajta irányított
spontaneitás ez. Egy sorozat fotózása előtt nagy hangsúlyt fekte¬
tek a stylist, a helyszín vagy a műtermi szett, a világítás, a casting,
a smink és a fodrász megválasztására, viszont a végleges irányok,
vágások, pózok a fotózás közben dőlnek el, míg a képek sorrendje
és az oldalpárok is az editálási szakaszban véglegesülnek. Próbálok
minél kötetlenebbűl és szabadon alkotni és nem ismételni, sőt in¬
kább meglepni magam.
Elvonatkoztatva a megrendelésre keszülö munkaidtól, a
blogodon látható képeid hangvétele melankólikusabb, a
Tőled megszokottól kissé eltérő. A sok különálló kép mégis
egy nagy egységet alkot. Mi a kapcsolatod ezzel a világgal,
van-e valamilyen terved velük, miért csinálod?
A blogomon egy folyamatosan bővülő autonóm sorozatomból né¬
hány kép látható, melyek New York és London utcáin készülnek.
Régóta fotózom magamnak kisebb-nagyobb projekteket, a műter¬
mi csendélettől az utcai dokumentarista sorozatokig. Ezek a képek
a hosszú sétáim eredményei és főként azért élvezem, mert közben
egy más tudatállapotba kerülök, egyfajta meditatív alkotás ez. A
divatfotózás esetén pontos terv szerint dolgozunk, sok fontos dön¬
tés születik a fotózás megkezdése előtt és csak ritkán adódik meg¬
lepetés a szettben. Az utcai autonóm fotográfia ezen aspektusból
sokkal közelebb áll a valósághoz, hiszen a meglévő környezetből,
térből vágom ki azt a szeletet, mely a legjobban tetszik, a műter¬
mi munkával szemben ez egy ösztönösebb folyamat, melynek fő
mozgatója a spontaneitás. A mozgás által állandóan változó há¬
romdimenziós tér két dimenzióra csökkenése rengeteg új relációt
és vizuális összefüggést eredményez, melynek a megfigyelése és
kutatása izgalmas téma. Nagy kihívás, a már létezőben megtalálni
egy új rendszert vagy geometriát, mely megszokott környezeté¬
ből kiemelve új értelmet kap. Fontos támpont az is, hogy ezeket
a képeket filmes kamerával készítem és igyekszem az adott témát
egy-két képkockából feldolgozni. Felkeresések esetén is arra törek¬
szem, hogy azt fényképezzem le, ami tetszik és valóban érdekel,
hiszen minél többet tudok saját magamból és a véleményemből
áttranszformálni a fotómba, a végeredmény annál önazonosabb,
50 — TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 2016 / 2.