Oldal 14 [14]
Személy . szerint engem egyre jobban
foglalkoztat az időutazás gondolta. Sok
dokumentumfilmet néztem meg ebben a
témában, amik például a párhuzamos
világokról szólnak. Van azonban egy, amire
különösen jól emlékszem, talán, mert az az egy
úgy magyarázta el a hihetetlent, hogy el
tudtam képzelni, hova tovább, még ha oly
sajátosan is, de meg tudtam érteni a lényegét.
Tételezzék föl, hogy a párhuzamos világok úgy
állnak egymás mellett, mint egy könyv vagy régi
lexikon lapjai. Méretben, vastagságban is
megegyeznek. Azzal a cseppet sem
elhanyagolható különbséggel, hogy mivel a
természetben nincs tökéletes egyenes és ennek
következtében párhuzamos sem létezhet, ezek
a világok valahol, a végtelenben találkoznak
egymással és ahol találkoznak, ott egyben
átjárhatók. Erre jön még rá - extra feltétként,
hogy a párhuzamos világokat nem úgy kell
elképzelni, mint egy könyv lapjait, amin
oldalról-oldalra új információkhoz juthatunk,
hanem nagyon kis eltérésekkel hoznak létre
újabb és újabb variációkat, egy témára. Ijesztő
gondolat, de tény, hogy nagy dolgok történek a
végtelenben.