Stranica 8 [8]
A fotózással, ha jól sejtem először 10 éves koromban
kerültem kapcsolatba, mikor a nővérem gépe, ami egy
harmonikás rendszerű nyitható 6x9 gép volt, került a
kezembe. Nagy élmények ugyan nem fűztek hozzá, de
kezdésnek az érdekessége miatt bevált. A következő
masinám a Smena 8 volt, amit 13 éves koromban
szorongattam izgatottan a fotó szakkörön, amit a fizika
tanárom tartott. A rákövetkező siheder korszakot már egy
komolyabb Praktica PLC 3 fémjelezte, ami elkövetett majd
a 30as éveim elejéig. - Ez idő tájt már felhagytam tanult
szakmammal a kovácsoltvas díszművek készítésével, pedig
szépen hangzott az , iparművész, társszerző" titulus és
elkezdtem a sofőr életet, ami lényegesen nagyobb
szabadságot biztosított számomra, ami a nemzetközi
fuvarozásba teljesedet ki. Ennek örömére befektettem egy
még komolyabb gépbe, ami akkor világelső volt - mégpedig
a Minolta 700-ról van szó, ami az első autófókuszos tükrös
kisfilmes volt a glóbuszon! Gyakorlatilag sem előtte, sem
utána nem végeztem semmiféle fotós tanfolyamot s így a
képeim is szinte kizárólag emlék és családi fotók
készítéséről szóltak, pedig ekkor már eléggé kitágult a világ
előttem, hisz nem csak egész Európát, - Gibraltártól Nord
Capig, Dublintól Astrahánig, hanem a közel kelet országait
is bejártam úgy, mint Irak, Irán, Szíria, Libanon. Igaz
hozzáteszem, hogy ez pont az Irak/lrán közti háborús
időszakra esett, amikor nem nagyon díjazták a
ténykedésemet, de így is sikerült pár fotók készíteni az
útjaim során.
Solti Endre
Gyakorlatilag itt hosszú kihagyás következett, ami a
fotózást illeti és legközelebb a digitális korszak
beköszöntével kezdtem újra elővenni a masinát, de már
nem a Minoltát, hanem egy mai szemmel nézve szuper
gagyi készüléket. A mérete, mint egy családi gyufásdoboz
volt és most érdemes figyelni! - 730 000 pixeles volt! Ami
ugye tesók közt sem éri el az 1 MP-t. Még hab a tortán,
hogy semmiféle LCD nem volt a képek visszanézésére,
hanem csak számláló! Mind ezt kemény 30 000 Ft ért
lehetett birtokolni. Nem kell mondani, hogy nem lett a
szívem csücske, de akkor erre tellett... Azóta volt Nikon
D70, D700 s most a D800 van porondon mert vallom, amit
már a Nikon mérnökei is, meg Kelby is számtalanszor
kifejtett : A jó képhez, néha sajnos be kell ruházni! Talán
innen datálható a beteges vonzalmam a profi cuccok iránt,
no meg amióta belefúródott a parkettába az SB-910 vakum
egy szintén távol keleti, de végtelenül hitvány rádiós
vakukioldóból kiforduló talp miatt, azóta nagyon
meggondolom, hogy mibe fektetek be! Sajnos jártam már
így kártyaolvasóval, szűrővel, állvánnyal stb. tehát nem
véletlenül alakult ki a gyűlöletem a silány termékek iránt.
Viszont azért csínján kell bánni a dolgokkal, mert most,
mikor egyre többet kacsingatok a Phase One ra,---- Mit
kacsingatok? Maximum csak hunyorgok, mint a macska,
aki feljött a pincéből ---- a hátam mögött felsejlik szeretett
nejem sziluettje, miközben a monitoron szörföl s a
válóperes ügyvédek honlapját tanulmányozza...