A nedves kollódiumos eljárást Frederick Scott Archer
 publikálta 1851-ben. A kollódium alkohol, éter és
 oldott lőszergyapot keveréke, melybe előzőleg
 különféle sókat - főleg jódot - oldanak. Az anyag
 maga nem mérgező, de rendkívül gyúlékony,
 könnyen robban, égése során mérgező gázok
 keletkeznek. Használata csak néhány évtizedig, a
 szárazlemezek térhódításáig volt általános. A
 manapság szokványos fotográfiai eljárásokhoz
 képest ijesztően kényelmetlen technológia.
 Alapfeltétele, hogy kell hozzá egy fix vagy mobil
 labor, anol meg kell önteni a kollódiumos lemezt,
 aztán fényérzékennyé kell tenni, exponálni, előhívni
 és végül fixálni. Nagyon sokféle tényező befolyásolja
 a nehezen kiszámítható végeredményt. A teljes
 folyamatra mindössze 15 perce van a fotósnak, ami
 nem kis feladat egyetlen képért cserébe. Azonban,
 ha minden rendben ment, egy egyedi és
 megismételhetetlen kép a végeredmény.