Oldal 40 [40]
Mikor döntötted el, hogy fényképezéssel fogsz
foglalkozni?
Gyermekkorom óta érdekelt a művészet. Tizenéves
korom óta foglalkozom zenével, irodalommal. A
fotográfiával tizennyolc éves korom körül találkoztam
először és húsz évesen döntöttem el, hogy ez lesz az a
művészeti ág, amiben alkotni fogok. Szerelem volt első
gombnyomásra!
Mivel a hivatásomat így választottam nem volt kényszer a
technika elsajátítása, kifejezett élvezet volt számomra.
Úgy örültem az első Zenitemnek, mintha Leica kamerám
lenne! Varázslatos élmény volt a keresőjébe nézni. A
Helios-44 objektívemet még ma is használom, nagyon
mokány képalkotása van digitális gépen.
A családodban vannak felmenőid, akik szintén
alkottak vizuális területen?
Igen, Édesanyám rajzolt, festett (amatőr szinten).
Édesapám ötvösművészeti jellegű, illetve iparművészeti
tárgyakat készített ifjú korában (ezeknek a munkáinak a
legjava meglátásom szerint eléri a művészi szintet),
sajnos abbahagyta az alkotást, a horgászatnak szentelte
az életét, abban teljesedett ki. Boldog vagyok, hogy még
mindketten élnek, Derecske városában lakom velük. Nem
vizuális örökség, de megemlítem: Rékasi nagyapám
kiválóan énekelt (hangjának köszönhette, hogy túlélte a
Gulágot), Borbély nagyapám pedig igazi életművész volt,
a hölgyek iránti rajongást - nagy valószínűséggel - tőle
örököltem.
Hol tanultál és kiktől tanultál?
Sehol és senkitől. Már gyermeknek is nagyon önfejű
voltam, nem tűrtem, ha beleszólnak a dolgaimba.
Természetesen szakmai tudásra szükségem volt, első
fotós szakkönyvemet, Zombor Ferenc kecskeméti fotóstól
kaptam. Mivel imádtam olvasni szakkönyvgyűjtő lettem,
azokból tanultam. Tehát mondhatni a legjobbaktól:
Szilágyitól, Sevcsiktől, Hefellétől - nem akarok kihagyni
egy kiváló írót sem, ezért nem sorolom tovább.
Mérhetetlen tudásvágy volt bennem nem tudtam letenni
az írásaikat, aztán a gyakorlatban mindent ki is
próbáltam: laboráltam, világítottam, komponáltam.
Hogyan építetted föl magad, mint fotóst?
Elméleti tudás, gyakorlati tudás és egy élet. A többi vagy
van, vagy nincs, például szenvedély, tehetség stb. Így
utólag visszatekintve, voltak olyan momentumok a
pályámon ami - ha úgy akarok rá tekinteni - akár Isteni
beavatkozásnak is tűnhet, vagy a sors kezének. Például a
főiskolai tanulmányaim kapcsán, az ország -szerintem ¬
legjobb művésztelep vezetője lett a szakdolgozati
konzulensem Dr. Marczin István, így a fotóművészetről
írhattam a diplomamunkám, amit publikáltunk is.
Mennyi időt szánsz a megrendelések mellett a saját
elképzeléseid és alkotásaid megvalósítására?
Nagyon sokat, mindig csak annyi ,nem saját" munkát
vállaltam, hogy ne haljak éhen, a többi időben az
autonóm munkáimat csináltam. Nem is tudok másként
élni, ez egyfajta , mánia", megszállottság, nemigen
egészséges, de nem sok magánélet fér bele.
Rékasi Attila: Régi történetek - Metafizika-l.
Rékasi Attila: Teremtett terek - Hálózat