Oldal 56 [56]
Mitől tud sikeres lenni egy fotóriporter napjainkban?
Felgyorsult világunknak köszönhetően már mindenkinek
a zsebében ott van a fényképezőgép. Mennyire nehezíti ez
meg a mai fotós munkáját?
Ez nehéz kérdés, mert úgy gondolom a siker relatív. Az
egyik és legfontosabb dolog, hogy jelen kell lenni a szakma
vérkeringésében, így jó, ha az ember részt vesz szakmai
workshopokon, megméretteti magát pályázatokon vagy
indul ösztöndíjakért. Ezek egyrészt visszajelzést adnak
a munkájára, másrészt sokat lehet belőlük tanulni. Az
hogy mindenkinek ott van a zsebében a fényképezőgép
szerintem nem baj, én sokat biztatom az embereket
hogy fotózzanak, és próbálják meg úgy, hogy közben
átgondolják, mit akarnak megmutatni vagy láttatni. A
hivatásos fotósoknak így fel kell venni a versenyt a lelkes
amatőrökkel, de ezáltal talán fejlődik az emberek vizuális
kultúrája.
Szerinted mitől működik egy sorozat?
Magam elég sokat időzök egy fotósorozat elkészítésével,
általában hosszútávú projektekben szeretek gondolkodni.
Ha megvan a téma és a koncepció, akkor mint a filmeknél,
csinálok egy forgatókönyvet és fejben összerakom a
sorozatot. Elképzelem milyen képeket szeretnék, és azokat
milyen sorrendben mutatom majd meg. Persze, fotóriporter
vagyok és az élet nagy rendező, így van, hogy felülírja,
amit elképzeltem, olyankor pedig igyekszem jelen lenni a
pillanatban és megragadni azt.
56 : TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 2018 OSZ-TEL
Milyen felszerelést használsz? A napi munkában digitális
tükörreflexes gépet használok, Canon rendszert, fix illetve
tilt shift objektívekkel. De a hosszabb távú munkáimat
szeretem középformátumú filmre fényképezni, amihez egy
Mamiya RB67-et használok.
Volt olyan szituáció az életeben, amikor inkább nem
kattintottad el a gépet, hanem megélted azt?
Igen, legfőképp a családi eseményeknél, azokat szeretem
megélni, tényleg látni, nem pedig a keresőn keresztül nézni.
Milyen projekteken dolgozol jelenleg, milyen témák
foglalkoztatnak?
Nem régiben fejeztem be a kecskeméti Anya-Gyermek
börtönről egy sorozatot, ezen körülbelül egy évet
dolgoztam. Most új projektek vannak a fejemben, jelen
pillanatban előkészítés és szervezés alatt vannak, így nem
akarom elkiabálni, de annyit mondhatok, hogy szintén
emberközpontú, szociálisan érzékeny témákról van szó.
Idén elnyerted a Hemző Károly különdíjat és shortlistes
lettél a Sony World Photography Awards-on, amelyhez
ezúton is gratulálunk! Tudnál mesélni ezekről? Először
is köszönöm! A Sony Awardsot év elején hirdették ki, ott
egy tavalyi sorozatommal lettem shortlistes, ami a FINA
vizes világbajnokságon készült az óriás toronyugrokról,
akikről hosszabb, keskeny képkivágásban a magasságot
érzékeltetve a nagyon összetett, átgondolt és precíziós
mozdulatokat bemutató fekete fehér képeket készítettem.
Ez a sorozat az előbb említetteknek ellentmond, mert
ez egynapi munka volt, nem egy hosszútávú projekt. A
Hemző Károly különdíjat pedig most nyáron hirdették ki,
amit az Anya-Gyermek börtönös sorozatomért kaptam. Ez
egy nagyon nagy megtiszteltetés, mivel Hemző munkái
ikonikusnak számítanak, így a róla elnevezett díj is nagyon
megtisztelő szakmai elismerés.