Miért döntöttem úgy, hogy ettől az évtől a
Tamron optikákat helyezem előtérbe?
Mert nincs egyetlen érv sem, amiért ne
tenném! Az elmúlt húsz évben közel ötszáz
esküvőt fényképeztem. Évekig használtam
Nikon és Canon gépeket, objektíveket, így azt
hiszem elegendő tapasztalattal rendelkezem,
hogy hitelesen alkothassak elfogulatlan
felhasználói véleményt a Tamron vadonatúj
SP szériás lencséiről!
Bevallom őszintén, rengeteg kérdőjel volt
bennem, amikor megérkeztem Neszmélyre,
ahol debütált nálam a Tamron SP 24-70
f/2.8, plusz a 85mm-es 1.8-as nagyágyú!
Első alkalommal, amikor a kezembe vettem
a külső megjelenésén kívül a súlya volt a
legszimpatikusabb. Egész napos munkánál
ugye ez sem utolsó szempont. Érdekességként
említeném meg, hogy minden esküvői
fotózásnál egy legalább húsz éves Tamron
optikát is fel szoktam tenni Nikon kamerámra
azért, hogy különlegesebbé tegyem a teljes
fotósorozatot. A mai napig nagyon sokat
fényképezem filmre kis és középformátumra
egyaránt, és ezzel a régi optikával készült
portréknak van egy érdekes analóg hatása,
ami közel áll hozzám, és amiért már az elején
járt a piros pont a Tamronnak. De térjünk vissza
erre a két vadonatúj konstrukcióra.
Az esküvő nem volt nagy lélekszámú, így
a legnehezebb fényviszonyok közt bőven
volt időm tesztelni, barátkozni velük.
Nagy hangsúlyt fektettem a 24-70mm-es
lencsénél az általam kedvelt 24, 35, 50mm¬
es gyújtótávolságnál nyújtott teljesítményre.
Használat közben a legszembetűnőibb
különbség az volt a Nikonnal szemben,
hogy a zoom gyűrű nem a váz felöli részen,
hanem a belépő lencséhez közelebb kapott
helyet. Automatikusan is oda nyúltam, ahová
eddig, de ez az új elhelyezés percek alatt
memorizálódat az ujjaimban, és élveztem a
kényelmét, gyorsaságát és pontosságát az SP
24-70-nek. Zéró hang, mintha nem is történne
semmi, közben a téma már éles is! Pedig az
első kockák nem épp optimális fényviszonyok
közt készültek, mégis villámgyorsan történt
az élességállítás.
A szertartás 14h-kor kőkemény fények
mellett zajlott, amint láthatjátok is a
képeken. Kíváncsian vártam a kromatikus
aberráció mértékét! Túlnyomóan a zoomot
teszteltem, de sokszor előkerült a 85mm¬
es 18-as, ami mar az első képeknél
meggyőzött. Villamgyors, pontos, halk!
Canonos iddszakomban f/1.2-es üveggel
dolgoztam sokat, Nikonbol mindkettő az
f/1.8, és f/1.4 is a táskámban volt, így ebből a
gyújtótávolságból is ismerem mindkét gyártó
elsősorban hivatásosoknak készült termeékeit.