Oldal 4 [4]
e e
»
e e
világa
» Mindannyian beleszülettünk a bárkába. Az idő
folyóként fut velünk a túlsó part felé, és kevesen
tudják megállítani. Amikor a XIX. században, a fej¬
lődő polgárosodással a fényképezés megszületett,
sokan fölkiáltottak: , vége a festészetnek”. Az idő
ballagott tovább, és a festészet nem tűnt el. ,A
fotó képbe merevítette az időt" - jött a következő
aggály. Igen, a dokumentumfényképezésnél, ahol
ez volt a szerepe. Csakhogy a fotóművész - bár
gépe gyakran a pillanat tört részével dolgozik
- idegsejtjeivel alkotja a képet, és kezében a gép
csupán engedelmes szolga.
Gondolj csak vissza Eifert János fotóira! Az elsu¬
hanó táncosok tovább szövik benned a lépéseket és
mozdulatokat. Be sem kell hunynod a szemed, és
hallod a zenét, látod a forgás áradatát. Amit Eifert
egy képben megfogott, benned hömpölyög tovább.
Érzed, már nem egyedül vagy. Nem kilátástalan a
rohanás, mert a túlpart távolodik.
Megnézted már Eifert János egyik korai fotóját:
rA kertész kezét"? Sártól, naptól, nehéz munkától
kérges tenyerek, óvó sátorként fogják körül az el¬
ültetett életet. Palánta ez, amely majd a természet
romboló hatásai ellen küzd, hogy termést adó nö¬
vénnyé fejlődjön. Nem tudjuk, megnyeri-e öröktől
folytatott harcát, de sorsa iránt nincs kétségünk.
Vele az idő bennünk csakugyan megállt. Nem a
gép, nem a képet rögzítő mester változtatta a fo¬
lyamot tóvá, hanem az a művész, aki Eifert János
szívében és lelkében fogalmazott. Ő maga a bárka,
és arra képes, hogy aki rábízza magát, nem a vég¬
zet felé siet. Képei így válnak időtlenné, s hogy ezt
a csodát éppen egy korszerű, japán géppel, vagy
régi, kisfilmes masinával teszi, csak részletkérdés.
A gondolat fontos, amely a látható világ atomjai¬
ban tárgyiasult, és örökérvényűvé vált.
Tánc, Test és Természet eiferti világgá lényegült
benne. Az ő univerzumának nincsenek időbe zárt
határai. Végtelen, akár a természet, amely átala¬
kul, és legtöbbször varázslatos arcát mutatja, de
sohasem vész el. Az alkotás ott kezdődik, ahol az
emberből művész válik. A művész ott folytatódik,
ahol az alkotás halhatatlan lesz.
Eifert János nem a lencsén keresztül látja a vilá¬
got, hanem a világ tolul a lencséje elé. Az alkotó
művészi módon válogat a részletekből. A digitális
fotózás és a számítógépes kidolgozás ma már sok¬
ban segíti a fényképezést, de a művészi előadásmód
nemcsak a megmunkálást tükrözi, hanem a meglá¬
tást és a válogatást is. Az egyéniség igazán abban
bontakozik ki, hogyan érzékeli a környezetét, és a
kiállításán ezekből milyen egyéni világot tud föl¬
építeni.
Ez a teremtő tehetség nem véletlen benne.
Hódme-zővásárhelyen született, abban a városban,
ahol évezrede ez a rend. Ahol a hód-mezei csatá¬
ban levert kunokat nem űzték el, hanem földet
adtak nekik, hogy hazára leljenek; ahol a festőt