Oldal 12 [12]
A KÉPZELET FOTOGRÁFIÁJA
Eifert János élete, pályája Hódmezővásárhelyről indult, s a városhoz ma is erős a kötődése,
együtt azokkal a barátokkal, akiknek ottani jelenléte, léte a művész számára ma is meghatá¬
rozó kötelék. E könyv készítésekor Szenti Tibor, Hódmezővásárhelyen élő néprajzkutató így
írt: , Mindketten vásárhelyiek lévén fiatal korunk óta tart az ismeretségünk és a barátságunk.
Mint egyes humán szakmák dokumentumfotósa, mindig fölnéztem rad, aki elhivatottságból és
belső erőtől hajtva magas művészi szinten alkotsz. Téged nem csak a hazai tisztelőid és szak¬
mai elismerőid tartanak számon. Kevés olyan magyar fotóművész van, aki annyi nemzetközi
kiállításon vett részt és kapott díjat, mint Te, aki ezzel nemzetünk fotóművészeti elismerését
gazdagítottad.""
Írásomat egy Eifert Jánostól idézett ars poetica közzétételével indítottam, amelyet úgy
kezd, hogy számára , játék a fotográfia. Nagyon komoly játék." Az eddigi sorokban tán érzé¬
keltetni tudtam, hogy valóban: kivételes az a könnyedség, már-már játékosság, ahogy Eifert
János az általa megörökítendő jelenséghez vagy személyhez közeledik. De, ez a játékosság
valóban mindig komoly tartalmakat eredményez, s intenzív kreativitással párosul. Azt is írja,
hogy számára a fotográfia , jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új fel¬
adatokat, és azt a szabadságot", hogy gondolatait saját képi nyelvén közölje. Nos, mindezt is
bizonyítva látjuk. Kivételes tematikai gazdagságának feltárulása során érzékeljük, hogy való¬
ban megismerte a világot, hogy folyamatosan szembesült találkozásokkal, s új feladatokkal, s
végképp érezzük szabadságát, melyet talán szárnyalásnak is nevezhetünk. Képei folyamato¬
san gondolatokat is közölnek, s valóban: saját képi nyelven. Így folytatta: , Nézni — látni — lát¬
tatni: ez a képíró (fotográfus) feladata." Több triásza mellet ez is kibomlik előttünk: világ- és or¬
szágjárása során mindig néz, képein érezzük, hogy fantasztikusan lát, s hogy velünk nézőkkel
is nagyon tud láttatni. Gondolatmenete befejező félmondata így hangzik: , miközben egyen¬
súlyozik a képzelet és a valóság peremén." Ez talán a legkülönlegesebb, amit teljesíteni tud.
A valamikori fotográfia megkülönböztető jegye minden más művészeti ágtól az volt, hogy a
fénykép azt örökíti meg, ami az objektív előtt a maga valóságában is látható, érzékelhető. Ám
Eifert János úgy fotografál, hogy valóban egyensúlyoz a képzelet és a valóság peremén. Képei
a valóságot is megjelenítik, ám a képzeletet is láthatóvá teszik, képeiből a képzelet fotográfiája
is megszületik, melynek csak kiindulása a valóság, végső műteremtője a fantázia, a képzelet.
Eifert János művészi ars poeticája így válik megvalósult művészi eredménnyé.
18
3
5
[7
E
EIFERT János: KÉPÍRÁS Fotóakadémia, Kossuth Kiadó, Budapest, 2012. 2.
Fotóriporter 2002/3-2003/1-2. 246.
HOLLÓS László: Tánc, test, természet, Magyar Krónika 2016/2. 61.
HEVESY lván: Az új művészetért, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978. 361.
FENYVESI Félix Lajos: Halálos komoly játék, Magyar Nemzet 2003. augusztus 26.
HOLLÓS László: Tánc, test, természet, Magyar Krónika 2016/2. 61.
MÁNYOKI Endre: Találkozások a természettel, Magyar Nemzet 1997. július 16.
HARIS László: A digitális panorámaképek technikájáról, Magyar Művészet 2018/1. 91.
MOHOLY-NAGY László: Festészet Fényképészet Film, fordította: Mándy Stefánia, Corvina,
Budapest, 1978. 32.
EIFERT János: Előszó in: Testből font jelbeszéd, kiállítási katalógus, Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 2003
Susan SONTAG: A fényképezésről, fordította: Nemes Anna, Európa Kiadó, Budapest, 1981. 64-65.
TURCZI István - EIFERT János: Erotikon, Kossuth Kiadó, Budapest, 2008 - fülszöveg
Markovics Ferenc bevezetője in: EIFERT János: Ars poetica, Artphoto Galéria, Budapest, 2013. 7.
Szenti Tibor levele, kézirat, 2019. január 29.
19