Oldal 10 [10]
DIAPORÁMA
Eifert János és a mozgás szerves együvé tartozását tovább argumentálja azzal, hogy 1985-től
diaporámákat is készít, s e műveivel a világ rangos nemzetközi diaporáma-fesztiváljain szá¬
mos, díjat, grand prix-t nyert. 1993-ban Tánc című képét, Tűztánc című diaporámáját a FIAP
történeti kollekciójába választották, és a Photo Ciné Club meghívására Párizsban bemutatta
diaporáma műsorát (Un soir, un auteur - StudioRaspail). 1994-ben diaporáma műsorával elő¬
adókörúton vett részt az Egyesült Királyságban, a Royal Photographic Society meghívására,
majd Németországban, Ausztriában és Olaszországban.
A NAGY VÁLTÁS
Az ő pályáját is döntően befolyásolta az analóg technikáról a digitális technikára való átállás,
amely esetében az ezredforduló éveiben válik véglegessé. Talán máig hatóan nagy a vita, hogy
a digitális technika magának a fotóművészetnek hozott-e új esztétikai lehetőségeket? Haris
László így fogalmaz ezzel kapcsolatban: , A digitális fényképezés sok változást hozott, sok új
lehetőséget adott a fotóművészetnek. Hogy ezek az új technikai lehetőségek jók, vagy rosszak
úgy általában? Már a kérdés felvetése is értelmetlen. [...] A tudományosan bizonyítható "jobb
eredmény" természetesen nem értelmezhető művészi teljesítményként."? Valóban. A technika
önmagában való ismerete és alkalmazása még nem garantálja a művészi minőséget, de az is
kétségtelen, hogy ma már szinte a fotóművész létezésének alapfeltétele, hogy haladjon a korral,
figyelje a robbanásszerű fejlődést. Eifert János ezt teszi. Folyamatosan fejleszti tudását, azok
közé a fotográfusok közé tartozik, akik tudatosan képezik magukat, , haladnak a korral". Itt juthat
eszünkbe Moholy-Nagy László még a múlt század húszas éveinek végén leírt gondolata, amely
szerint: ,A fényképezés alkalmazási lehetőségei mar most is megszamlalhatatlanok.”® Nos, az
eltelt idő nagyon igazolta őt. Az utóbbi évek technikai robbanása a fotográfia technikáját is ala¬
posan , átírta", de Eifert János abban is különleges személyiség, hogy ebben is tartja a lépést.
A TÁNC
Magától értetődően kezdettől fogva művészi, fotográfusi érdeklődésének előterében áll a tánc
megjelenítése. Ez a téma annyira foglalkoztatja, hogy nem csak maga készít ilyen témájú ké¬
14
peket, de kutatja is a magyar táncfotográfia történetét. , Ezek felkutatása, tanulmányozása
során döbbentem rá, mennyire gazdagok vagyunk táncot ábrázoló művekben, amelyeket ér¬
demes célirányosan gyűjteni, feldolgozni és bemutatni." Ám a maga által készített képek
már pályája elejétől sikereket hoznak számára. Marcel Marceau képéről már szó esett. Egy
másik meghatározó fotója 1971-ből, a Cirkusz. A központjában Köllő Miklós látható a Dominó
Pantomim együttes , kavargásában". Kivételesen elkapott atmoszférikus pillanat megörökíté¬
se. Ezekben az években sok riporthoz kapcsolódó képet készített a Honvéd Művészegyüttes
fellépéseiről. Ezek nagy sora kitűnik a pillanat kiragadásának és megragadásának képességé¬
vel, a dinamikus mozgás szuggesztív érzékeltetésével, a tűéles látványok és a bemozgó folt¬
hatások kontrapunktjával (Tánc, 1971). Jóval később a digitális technika alkalmat ad számára
erőteljes, expresszív felvételek készítésére, ahol a színek felfokozott elevenségének is nagy a
jelentősége, az extatikus tancpillanat megragadásakor (Tűztánc — Sirok, 2008).
FOTÓKOREOGRÁFIA
Kétségtelen, hogy Eifert művészetének fókuszpontjában a tánccal, a mozgásművészettel,
mozdulatművészettel kapcsolatos képei állnak, amelyek sora és íve, működése évtizedei alatt,
nagy változáson ment keresztül. Az első időszakban, még analóg technikával készítette fekete¬
fehér képeit, melyek sok esetben köztes műtípusként határolhatók be a riport műfaja és a
kifejezetten táncfotográfia területén. Erős dinamizmus jellemzi ezeket a képeket, melyekben
a viszonylag hosszabb exponálási idő által, a bemozgasok és áttünések látványa szuggesztív
mozgásélményt is ad a nézőnek. Az évek teltével, a digitális technikára való átállást követően
kinyílik egy újabb út lehetősége, a megrendezett képek, beállítások , leképezésével". Egyre
inkább képes meghökkentő látványt teremteni, amelynek egyik forrása az eredetien beren¬
dezett (vagy virtuálisan megtervezett) fotó-tér, annak eszköztára, az alanyok - jellemzően női
figurák — beállítása, koreografálása, testük megfestése. Az emberi test szépségének, formá¬
inak, fényeinek környezethez , igazítása". A kezükbe adott drapériák, leplek bekomponálása,
bonyolultan megszervezett világítási effektusok alkalmazása.
A másik forrás a digitális képalkotás által az utólagos újrateremtés, a fotóshop kreatív
alkalmazása, mellyel rendkívül ötletgazdagon él. Így jönnek létre olyan képek, melyek stílus
meghatározása csak a szürrealizmus keretein belül írható le, melyekre - mivel sok évtize¬
des múltra visszatekintő kategóriáról van szó — nyugodtan alkalmazhatjuk a posztszürrealiz¬
mus kifejezést. S miként is fogalmaz Susan Sontag? ,A fényképezés az egyetlen olyan mű¬
vészet, mely vele született módon szürreális, ám ez mégsem jelenti azt, hogy osztozna a
hivatalos szürrealista mozgalom sorsában. [...] A szürrealizmus a fotózás leglényegében rejlik:
15