Stranica 143 [143]
OCR
1977-ben kezdtem fotóri- amivel járom a világot, porterként dolgozni. Kép-Hang-Színháznak Először a Lobogó, majd nevezem. 1987-88 között a Búvár fotóriporter munkatársa voltam, de külsősként dolgoztam az Új Tükörnek, Muzsikának, Világ ifjúságának, Népművelésnek és más lapoknak is. szerelő Kanadában, ám szabadidejében verselő férfi; anyám kitűnő érettségivel, szakvizsgával áruházi eladó, gép- és gyorsíró, raktáros, szorgalmáról, munkabírásáról, végtelen emberszeretetéről, valamint naivságáról hires - gondolkodásmódom, erkölcsi tartásom, világnézetem , kimunkálásában" meghatározó szerepük volt. Gyerekkori élményeim (melyek közé a selyemhernyó- és nyúltenyésztés, Bodri kutyánk és a mártélyi Holt-Tisza is tartoznak), no meg a rokonok és ismerősök, barátaim, osztály 1991- MunichMultiMedia Festival: A Tűztánc c. diaporámám a legjobb fényképezés díját kapja különösen a Zene, a tánc és a fotográfia megkülönböztetett helyet kapnak. Ez utóbbi évtizedek óta a megélhetést biztosítja, ám — újra elmondom - számomra inkább játék a fotográfia, persze nagyon is komoly játék. Jelenti még a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a végtelen szabadságot, hogy gondolataimat szabadon, saját kialakítású ,kép-nyelvemen" közölhetem. Önálló kiállításaimat nagyon fontosnak tartom, hiszen ezeknél a szerkesztés, válogatás — kizárva az ,idegenkezűséget" — háttér, környezet — bizonyára sok nyomot hagytak. A szinjeles és elégséges bizonyítványaim, az egyszer példás, másszor botrányosan elégséges magaviseletem az útkövetést és szembenállásaimat jelezhették. , Születtem, elvegyültem és kivaltam...” — József Attila soraival egyszerűen elintézhetném életrajzomat, amelyben a mű vészetek, Ae r
