Stranica 143 [143]
1977-ben kezdtem fotóri- amivel járom a világot,
porterként dolgozni. Kép-Hang-Színháznak
Először a Lobogó, majd nevezem.
1987-88 között a Búvár
fotóriporter munkatársa
voltam, de külsősként dol¬
goztam az Új Tükörnek,
Muzsikának, Világ
ifjúságának,
Népművelésnek és más
lapoknak is.
szerelő Kanadában, ám szabadidejében verselő férfi; anyám
kitűnő érettségivel, szakvizsgával áruházi eladó, gép- és gyorsíró,
raktáros, szorgalmáról, munkabírásáról, végtelen ember¬
szeretetéről, valamint naivságáról hires - gondolkodásmódom,
erkölcsi tartásom, világnézetem , kimunkálásában" meghatározó
szerepük volt. Gyerekkori élményeim (melyek közé a selyem¬
hernyó- és nyúltenyésztés, Bodri kutyánk és a mártélyi Holt-Tisza
is tartoznak), no meg a rokonok és ismerősök, barátaim, osztály¬
1991- MunichMultiMedia
Festival:
A Tűztánc c. diaporámám
a legjobb fényképezés
díját kapja
különösen a Zene, a tánc és a fotográfia megkülönböztetett helyet
kapnak. Ez utóbbi évtizedek óta a megélhetést biztosítja, ám — újra
elmondom - számomra inkább játék a fotográfia, persze nagyon is
komoly játék. Jelenti még a világ megismerésének lehetőségét,
találkozásokat, új feladatokat, és azt a végtelen szabadságot, hogy
gondolataimat szabadon, saját kialakítású ,kép-nyelvemen" közöl¬
hetem. Önálló kiállításaimat nagyon fontosnak tartom, hiszen
ezeknél a szerkesztés, válogatás — kizárva az ,idegenkezűséget" —
háttér, környezet — bizonyára sok nyomot hagytak. A szinjeles és
elégséges bizonyítványaim, az egyszer példás, másszor
botrányosan elégséges magaviseletem az útkövetést és szem¬
benállásaimat jelezhették.
, Születtem, elvegyültem és kivaltam...” — József Attila soraival
egyszerűen elintézhetném életrajzomat, amelyben a mű vészetek,
Ae r