Page 131 [131]
Amikor először utaztam Amerikába,
igyekeztem nagyon fefojato[ej-tela)
felkészülni. Útikönyveket, leírásokat
bdéngésztem, térképeket bújtam, a
fotós felszerelésemet szinte eltúlzott
alapossaggal állítottam össze. A feny¬
képezdgépek, objektivek, különféle
tartozékok és az állvány mellett még
filmtároló . hűtődobozt is bekészi¬
tettem: fényképezés közben bizo¬
nyára úgy nézhettem ki, mint egy
feldíszített karácsonyfa. A korombéliek
bizonyára emlékeznek még, hogy
akkoriban Magyarorszagon fekete¬
fehér negatívban az ORWO NP 20-as,
színesben pedig az ORWOCHROM UT
18-as diafilm volt a ,menő" (illetve
elérhető áron kapható). Ez utóbbi
különösen érzékeny volt a magas
hőfokra, ezért kellett mindig hűtő¬
szekrényben, munka kézben pedig a
jégakkuval feltöltött kis hGt6dobozban
tárolni. Három hónap alatt az Ontario¬
tótól a Niagara vízesésen keresztül
Floridaig tébb száz filmet hitottem,
jórészt az ott vásárolt Kodak Ektachrome
diákból.
Emlékszem, New Yorkba 1978. augusz¬
tusának egy különösen forró napján
érkeztem. Negyven fok Celsius, magas
páratartalom, mit mondjak, kemény
erőpróba volt a , légkondis" Chevroletből
kiszall¬
ni és teljes ,karácsonyfadíszben" a
várost járni, fényképezni. Pedig akkor az
épületek, hidak különösen érdekeltek.
Felfedeztem magamnak, hogy a
Greenwich Village, Central Park, Harlem
és a Brodway környékén nemcsak az
embereknek, hanem az épületeket is
arca van, jelleme, karaktere. A Frank
Loyd Wright tervezte Guggenheim
Muzeumhoz, vagy a World Trade Center
két ikertornyahoz különböző napszakok¬
ban is visszatértem. A Manhattan és
Brooklyn varosrészeket összekötő hid, a
Brooklyn Bridge vonzott leginkább,
1985-ben még helikopterrel is fölé száll¬
hattam. Nemcsak a szerkezete, még a
története is különleges. Tizenhárom évig
épült, melynek során nemcsak új
szabadalmakat, technológiai újításokat
jegyeztek be, hanem baleseteket, halále¬
seteket, gyújtogatásokat és kriminális
dolgokat is. Az építkezés 1870 januar 3¬
án indult, John A. Roebling tervei
alapjan, és 1983. május 24-én adták át a
forgalomnak. Azóta is a város legforgal¬
masabb hídja, és a gyalogos-kerék¬
páros-, valamint gépjárműforgalom szin¬
tjeinek elkülönítése miatt a legkevesebb
baleset fordul elő. Gyényort szerkezete
kozelrél-tavolrdl egyarant lenyűgöző, a
látványtól teljesen ,begőzöltem" . Minden
elképzelhető pontjáról készítettem felvé¬
teleket,
és amikor a napi filmadagom elfogyott,
elővettem a vésztartalékot, egy tekercs
ORWOCHROM UT 18-as diafilmet.
A gyalogjárda középén, szemma¬
gasságból még néhány , katt", amolyan
, biztos, ami biztos" felvétel, és a Zenza
Bronica 6x6-os kamera, az 50 mm-es
széleslátószögű objektívvel a táskába
került. A filmet csak hónapokkal
később, Budapesten tudtam előhívatni,
és emlékszem, csapnivaló lett. AZ erőt¬
len tónusú, sárgás elszíneződésű,
fénybeszűrődéses diát . majdnem
szemétbe dobtam, végül egy felvételi
diaanyagra történt atmasolas hozott
csodás eredményt. A sárgás-fakó kép
“falkékilt”, fémes tónusaival megújult,
gradációja nelyreállt, és a róla készült
CIBA nagyítások remek kiállítási kép¬
ként szép karriert futottak be. Hazai
és nemzetközi kiállítások dijazott¬
jaként megjelentek különböző szak¬
lapokban, folyóiratokban, könyvek¬
ben, katalógusokban. Műtárgyként
egyes szignált, sorszámozott kópiáit
megvásárolták. A 27/100 szá¬
mozású, szignált példány nemrég
került kalapács alá Budapesten, a
Mai Manó Ház első fotóárverésén,
és talált gazdára 180.000 Ft-ért.