Oldal 126 [126]
A DIAPORÁMA, mint a vetített kép művészete a fotográfia legsajátosabb ága,
ámbár nem is olyan egyértelmű ezt a komplex kifejezési formát a fényképezés
egyik területének tekinteni. A legsikeresebb és legigényesebb művelői mindese¬
tre fotósok, akik a képpel és hanggal, a dramaturgiai ismeretekkel jól
zsonglőrködnek. Dr. Végvári Lajos professzor megfogalmazása szerint a dia¬
poráma olyan audiovizuális műfaj, amely a fotográfiával és a filmmel rokonítható.
A vetített kép és a hang egymásra hatása sajátos dramaturgiával és sajátos
vetítési technikával jelenik meg. Egyszerre több diavetítővel több diaképet
vetítenek ki úgy, hogy a képek egymásmellettisége, egymásutánisága, elsötét¬
edése, kivilágosodása, egyiknek a másikkal való együttes megjelenése, egyiknek
a másikra való vetítése előre megtervezett program szerint történik, gondosan
szerkesztett hang (zene, emberi beszéd, zörej, hangmontázs) kíséretével. A pro¬
gramban, vagyis a képek váltásának ütemezésében, alapvetően két tényező ját¬
szik szerepet: az idő és az, hogy a több részre bontott vetítősík mely részén
(vagyis melyik diavetítőben) történjék képváltás. Az egyik képet követő másik kép
áttűnéses (úsztatásos) vetítése közben megjelenik egy montázskép, amely a
filmtől eltérő mozgásával, de ahhoz hasonlóan asszociációk sorozatát válhatja ki.
A diaporama-vetitéshez speciálisan kiépített, a diavetítők számától is függő,
szinkronizáló vezérlőegység szükséges, amely ma már számítógépes vezérlés
formájában valósul meg.