A centrális perspektíva felfedezése egyben létrehozta az ellene való lázadást is, a festők számos kísérletet tettek, hogy a geometria eszközeivek
"megdermesztett" látványt megmozgassák és szellemi értelemben véve kitágítsák. A fényképezés feltalálásával még keményebben vetődött fel ez a
több évszázados probléma, hiszen a fotókamera "egyszemű".
Számos kiváló fotográfus kísérletezik immár egy évszázada, hogy a fényképbe "dermesztett" valóságot kiszabadítsa a geometria "rabságából",
s létrehozzon egy olyan kötetlen képet, amely a költőiség és a többsíkú jelentés megvalósításával kecsegtet.
Erre törekszik Eifert János is, egy nyugtalan temperamentum, aki első jelentkezése óta keresi az egyéniségének legjobban megfelelő feladatokat.
Neki nem elég, ha a fénykép csak szép és pontos. Ő az emberek, a dolgok, a látványok és a cselekedetek titkos jelenése után szimatol. Arra
kényszeríti a "elketlen" fényképezőgépet, hogy kifejezze tulajdonosának érzéseit, vágyait és sejtéseit.
Eifert azért mert vállalkozni ennek a feladatnak a teljesítésére, mert ismeri az optika és a kémia minden csinat-binjat. A kép alkimistája ő, aki
álmainkat, vágyainkat, reményeinket reális képpé tudja formálni. Az ő fotóin a valóság új, eddig rejtett dimenziókkal gazdagodik.
Dr. Végvári Lajos
(Miskolci Fotógaléria, 1985. április 12.)