Stranica 97 [97]
VISSZAPERGETETT IDO
Visszapergetem az időt és látom: Eifert Janos akarhol is van, mindig ott a nyakában a
fényképezőgépe. Élesre töltve, hogy azonnal lencsevégre kapja a tovaszökkenő pillanatot.
Nagyon ismeri mesterségét. Újra és újra megcsodálom képei mindenség-ivet, tömörségét,
fényből-sötétből szőtt anyagát, amelyet kikísérletezett ez a fáradhatatlan ember.
Gazdag fotónovellás könyvként is olvashatjuk, mint szociológiai híradást, képverset, imadsagot,
és igy tovabb.
Eiferttől az életről tudunk meg fontosat, a küszködő emberről, olyasmit, amit eddig csak sejtet¬
tünk. Művészete szüntelen figyelmeztetés az eltékozolt szépségre és időre. Végtelen távolságok
vannak képein; veszendő és születő folyamatos együttállásban.
Hatalmas életművéből válogat most, azt hozza el kedves szülővárosába: Hódmezővásárhelyre.
Visszapillant egy péntek estére, azután lép tovább mindenre figyelő szemmel.