Oldal 71 [71]
1978-ban a Lobogó C. képes hetilap munkatársaként, országjáró riportútjaimon rendszerint és legszívesebben Kertész Péter — mára már Pulitzer¬
emlékdíjas újságíró — kollégámmal dolgoztam együtt. A Heves-megyei Tarnamérán, dinnyevásárláskor akadtunk az öreg kertész bácsira, akinek
zamatos paprikái, paradicsomai natáron túl is híresek voltak. Kertész Péter elhatározta, hogy a kertészről ír, én pedig illusztrálom az anyagát. Neki
kezdtünk a munkának. Az öreg nagyon szófukar volt, egyébként is ment volna palántázni. AZ újságíró mikrofonjába így inkább a felesége és az
unokák nyilatkoztak, én pedig mehettem az öreggel. Először csak figyeltem munka közben, kicsit beszélgettünk, fényképezni csak később
kezdtem. A kertész kezei úgy mozdulnak, mint egy koreográfiában: megtervezett a mozdulatsor, ritmusos a tempó. Kéz lendül, palánta mozdul, és
máris sorok maradnak mögötte. Nem kellett nagy ész felfedezni, micsoda , modellel" akadtam össze. Bámultam a mozdulatait, a jó zsíros, humus¬
208 földtől feketéllő kezét. Ez a teremtő kéz szoborba kívánkozott. Ahhoz — mármint a mintázáshoz - akkor sem értettem, Így maradt a Minolta SRT
4101-es kisfilmes gépem, az ORWO NP 20-as fekete-fehér negatív, és egy 70-210 mm-es Vivitar makro Zoom, no meg a ,képírás". A látvány
bűvölete, a megörökítés vágya, S a szándék, hogy legyen a kép természetes, ugyanakkor jelképi erővel bíró. Olyan, amilyet akkori példaképeim,
Escher Károly, vagy Henri Cartier-Bresson készítettek volna. A fénykép — A kertész kezei — egy sorozat (képriport) részeként készült, majd lassan
leválva/kiválva a többitől önálló képként, pályázatok, kiállítások díjazott darabjaként él tovább. Egy-egy példányát közgyűjtemények őrzik, de talál¬
ható szép számban magántulajdonban is. Önálló kiállításaim állandó darabja. 1979-ben Paul Almasy beválogatta a Les Hongrois (a magyar
fotográfia 1850-1980 között) kiállítás anyagába, amelyet először a párizsi Galerie Canon-ban, majd Amszterdamban, Barcelonában és Milánóban
mutattak be. Szerepelt más összeállításban is, így Berlinbe, New Yorkba, Torontóba, Rómába, Tokióba és más városokba is elkerült. A kertész
kezeit a teremtés szimbólumaként őrzi az ezüstalapú papír, ma már digitális formában is.