Oldal 65 [65]
OCR
A hetvenes évek végén egy újonnan feltárt barlangban fényképeztem, és majdnem belehaltam. Beszorultam egy szűk kürtőbe, fogyott a levegőm. Végigpergett előttem az életem. Arcok, helyzetek, utazások villantak fel, majd meghaltam. A különös az volt, hogy halálommal — még a temetésemet is látva — nem ért véget a képsor. Bekerültem a titkok barlangjába. Csodálatos volt. Aztán valaki a hajamat kezdte ráncigálni, másvalaki a lábamat taszigálta — a kép eltűnt. Kimentettek. Éltem. Ám, még kábulatomban, öröm helyett mérhetetlen bosszúságot éreztem: elvesztettem egy csodálatos képet... Évtizedekkel később ebből az élményből született a Titkok barlangja. 2001. szeptemberében a németországi Bayreuth-ban egy nemzetközi aktworkshopot vezettem, ahol hallgatóimnak be kellett mutatnom egy teljes alkotói folyamatot, az ötlettől a megvalósításig. Prágai aktmodellekkel, egy zöld lombokkal árnyékolt, sziklás környezetben apró jeleneteket megrendezve, számtalan felvételt készítettem, amelyeket — a képzeletmorzsákkal, álomfoszlányokkal kiegészítve — a digitális technika segítségével, hat-hetes munkával egy 26x70 cm méretű képpé raktam össze.
