Stranica 65 [65]
A hetvenes évek végén egy újonnan feltárt
barlangban fényképeztem, és majdnem
belehaltam. Beszorultam egy szűk kürtőbe,
fogyott a levegőm. Végigpergett előttem az
életem. Arcok, helyzetek, utazások villantak
fel, majd meghaltam. A különös az volt,
hogy halálommal — még a temetésemet is
látva — nem ért véget a képsor. Bekerültem
a titkok barlangjába. Csodálatos volt. Aztán
valaki a hajamat kezdte ráncigálni, más¬
valaki a lábamat taszigálta — a kép eltűnt.
Kimentettek. Éltem. Ám, még kábu¬
latomban, öröm helyett mérhetetlen
bosszúságot éreztem: elvesztettem egy
csodálatos képet... Évtizedekkel később
ebből az élményből született a Titkok bar¬
langja. 2001. szeptemberében a német¬
országi Bayreuth-ban egy nemzetközi akt¬
workshopot vezettem, ahol hallgatóimnak
be kellett mutatnom egy teljes alkotói
folyamatot, az ötlettől a megvalósításig.
Prágai aktmodellekkel, egy zöld lombokkal
árnyékolt, sziklás környezetben apró
jeleneteket megrendezve, számtalan
felvételt készítettem, amelyeket — a
képzeletmorzsákkal, álomfoszlányokkal
kiegészítve — a digitális technika segít¬
ségével, hat-hetes munkával egy
26x70 cm méretű képpé raktam össze.