Oldal 49 [49]
Mindig tiltakozom, ha aktfotósnak
mondanak. A mezítelen emberi ábrá¬
zolása nem célja, hanem eszköze
fotográfiai tevékenységemnek, amely¬
ben éppen a végtelen szabadságot,
a kísérletezést, a megkövesedett
sablonokon történő átlépés lehető¬
ségét élvezem, miközben sajátos
képi világot, szimbólumrendszert
teremtve nemcsak a testről, hanem a
lélekről is szólhatok. Még azt is állí¬
tanám — kérem, ne tiltakozzanak —
hogy aktképeim még csak nem is
aktképek, hanem érzelem- és lélek¬
ábrázolások, filozófiai és esztétikai
tanulmányok, a test varázsával,
szimbólikus erejével felruházott tanc-,
test- természet-képek: KÉPVERSEK.
Az Aktmodell polaroiddal (Soltau,
1995) kísérletet tesz a , fotográfiai idő
és atér" filozófiai kérdéseit elemezni.
Az eredetileg három műtermi felvétel
_ köztük az alaphelyzetet megörö¬
kítő polaroid, amely a következő
képbe visszahelyezve egyfajta állan¬
dóságot, ugyanakkor folyamatossá¬
gotis jelöl — a sötétkamrában, a fotó¬
papír kétszeres megvilágításával állt
össze eggyé. Nagyítás közben sze¬
repet kapott egy kis fekete karton¬
lapocska is, amely az adott felület
időleges kitakarásával tónusérték
különbséget hozott létre.
A Magdi a tóban sorozatom a fény¬
árnyék játék izgalmas példája.
A modell
, fürdött", előrehajolt felsőtestére,
a sekély vizű tóban
arcára a vízfelületről egy szárítógép
krómlapjával ,megfogott" napsug¬
arak vetültek. A tó felületén végig¬
gyűrűző hullámok amplitúdói felraj¬
zolódtak a gyönyörű női testre, ame¬
lyet fekete-fehér technikával, a meg¬
eltérő
szokottól képkivágással,
nyújtott kompozícióban rögzítettem.
Az OpArt tanulmány elkészülte a
véletlennek köszönhető. 1993-ban,
Ausztriában egy nemzetközi work¬
shopot vezettem. Egy fárasztó óra
után éppen szünetet rendeltem el,
és az aktmodell, szenvedélyes
dohányos lévén, rohant rágyújtani.
Ahogy az ablak mellett egy ter¬
mészetes mozdulattal nekitámasz¬
kodott a falnak, a félig leeresztett
reluxán beszökő fény gyönyörű alak¬
ját különös ritmusban, a hajlatokat
követő csíkokban világította meg.
Hasonló beállítást megrendezni, a
fényeket szebben beállítani órákba
telt volna. Féltve a pillanatot, ijedten
,Magdi,
gyönyörű! Most rögtön folytatjuk!"
kiáltottam: ne mozdulj,