Oldal 43 [43]
Milyen unalmas lenne az irodalom - és milyen keveset tudnánk a világról, ha pusztán lexikonokat,
enciklopédiákat, tudományos értekezéseket, szakcikkeket olvasgatnánk. Ha nem lenne regény, novella, vers,
mese, vagy színmű - vagyis ha nem léteznének az írók, művészek, mesemondók képzeletében megszületett
történetek, az Óperenciás tengeren túli tájak, seholsincs figurák, soha el nem hangzott párbeszédek
— a valóságról kevesebbet tudnánk. Hasonlóan van ez a fotográfiában is: noha fontos és becsülendő a
történések, történelmi pillanatok pontos és hiteles rögzítése, az ember és a természet viszonyát, az életünket
meghatározó és befolyásoló jelenségeket, a test és lélek viszonyát sokkal érzékletesebben mutathatjuk meg
a szubjektív fotográfiával, amelyet képzeletünk irányít. A fotográfus szeretne tisztábban megszólalni, pontosabban
fogalmazni, többet megmutatni a lényegből. Ehhez állandóan új meg új eszközökre van szüksége, ezért
állandóan kísérletezik, kifejezési eszközeit, nyelvezetét csiszolgatja. Ezt teszem én is, mindezt a valóság és a
képzelet életveszélyes peremén egyensúlyozva.
A KÉPNOVELLA , kísérleti adás", amely a digitális
,képnyelv" segítségével a hétköznapi történetekben A KÉPZELET ÉS VALÓSÁG
keresi a rendkívülit, a szenvedéllyel szeretnivalót. PEREM É N EGYENS Ú IDAGYATZ NA
18 pg Vasútállomáson
Ez ee sviz, Magyarorszag/Hungary 2002, Társszerző: Csikvari Péter
móka ‘Seb 3 4
= >