Oldal 31 [31]
Ha van illanó anyaga a művészeteknek, akkor a tánc valóban az.
A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos
szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitasa a zenével, díszlettel és
jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak
elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is.
Ugyanakkor a mozdulatkincs, a táncstílus, a táncban rejlő ősi tartalmak és
ősi formák, látható és ellenőriznető módon áthagy¬
ományozva, szívósan élnek évezredekig, fejlődnek,
visszafejlődnek, hogy átalakulva visszatérjenek.
A táncélmény megőrzésének, rögzítésének, ha úgy
tetszik dokumentálásának igénye — ősidőktől fogva
ismert. Legkorábbról az őskőkorszakból származó
barlangi, valamint a pronzkori sziklarajzok marad¬
tak ránk, későbbről pedig rajzok, festmények,
szobrok, és a jelen időben az álló- és mozgókép
őrzi meg ennek az illékony művészetnek a jelen¬
létét. Különleges jelentőségűek a korabeli költők, írók,
filozófusok közvetlen élményén alapuló műveinek táncvonatkozású lírai,
leíró vagy elmélkedő részletei. Gyönyörű könyvet lehetne összeállítani
Homérosztól kezdve Paul Valéryig — a táncot magasztaló költői szövegek¬
ből, amelyben a magyar költők sorai, virágénekek, népi rigmusok éppúgy
helyet kaphatnának. Ha pedig kikelnek a tánc szenvedélye ellen — mint a
puritán református feddő énekek, vagy a francia és orosz kritikai rea¬
listáknak, Balzacnak vagy Lev Tolsztojnak a balettrajongás abban a kor¬
ban még nagyon költséges és kétes passzióját leleplező regényrészletei
— sokszor még pontosabb leírással szolgálnak, mint maguk a tánc¬
mesterek. A mozdulatokat lejegyezni és visszaolvasni a Lábán-féle
táncírással is lehet, ám bonyolultsága és nehéz értelmezhetősége miatt
nem terjedt el hétköznapi használatra. Ma a dokumentálás — a film, videó
mellett - főleg fényképezéstechnikával folyik.
17 éven át tancmivészkeént, belülről éltem at
mindazt, amit mások — nézőként -— csak kívülről
láthatnak. Érthető hat, hogy ezt a témát nem csak
a puszta rögzítés igényével fényképezem.
Azt mondják, a színpadi- és táncfényképezés
alkalmazott fotográfia, riportfoto, mindössze
reprodukál egy másik művészetet. Én nem hiszek
ebben, és arra törekszem, hogy képeim művészi
erővel jelenítsék meg a tánc gyönyörű pillanatait,
a koreográfia szépségét, a testből font jelbeszédet.