Stranica 432 [432]
OCR
A dunai államok békéje azonban attól függ, milyen szellemben és milyen módon tesznek lépéseket a problémák megoldása felé. Ha mindegyik népet egyenrangúan kezelik, ha kinyilváníthatják, mely államhoz kívánnak tartozni, és akaratukat tiszteletben tartják, ha az annexiós törekvések helyett a kölcsönös megértés érvényesül, akkor elkezdődhet a békés fejlődés. És el kell hogy jussunk a megértésig. A történelem logikája és a köznapi élet is az együttműködésért kiált, hogy ezen térség nyugodt kulturális és gazdasági fejlődését Európa közös érdekeivel összhangban biztosíthassuk. Aligha ismerte fel egy államférfi is olyan világosan a követendő politikát Európának ebben a veszélyzónájában, mint Kossuth Lajos. Kossuth látta, hogy a Török Birodalom széthullásával egy sor nemzeti és gazdasági probléma került felszínre, és a dunai konföderáció tervével a legjobb vitaalapot nyújtotta a dunai államok egymás közti viszonyának tisztázásához. Kossuth nem formalista, nem teoretikus. A világeseményeket a népek állandó konfliktusaként látja. A dunai konföderáció tervét röviddel a magyar forradalom bukása után, 1851-ben dolgozta ki. A tervet ő és az itáliai magyar emigránsok vetették fel ismét: 1860-ban Torinóban egy liberális programot tettek közzé a nemzetiségek egyenjogúsítása érdekében. Ehhez kapcsolódva 1862-ben állította össze a dunai konföderáció tervének szövegét Klapka tábornok és Marcantonio Canini. Utóbbi már 1847-ben IX. Piusról és Itáliáról írott könyvében kimondta: , Az a meggyőződésem, hogy a szláv-magyar-román konföderáció előbb vagy utóbb kialakul és helyettesíti majd az Osztrák Császárságot.!"" Kossuth, miután több pontot átírt a szövegben, tárgyalási alapként elfogadta és aláírta a koncepciót, amely az ő gondolatait öntötte formába. Caninit ügynökként az érdekelt balkáni államokkal folytatott tárgyalásokkal bízta meg. Meg kellet kísérelnie, hogy Magyarországot is megnyerje a tervnek. De mielőtt Canini küldöttsége a Balkánon eredménnyel járhatott volna, az újságíró Helfy Ignác elkövette azt a hibát, hogy a konföderációs tervet közzétette a L Alleanza című lapban. Helfyhez intézett levelében Kossuth kellemetlen meglepetésének adott hangot, amit a konföderációs terv korai és ebben a formában alkalmatlan közlése okozott. Azt írta neki, , hogy az ügy tractatus alatt levén, forma szerint nem nyilvánosság elé való, hanem hogy jó lesz, ha azon eszmék alapján, melyek itt formulázva vannak, a közvéleményt a confoederationális solutio iránt előkészitni (...) Ön e helyett formális diplomatiai documentumot közöl aláirásommal ellátva s oly alakban, mintha azt én tálalnám ki a világnak. Ezzel Ön egy irreparabilis hibát követett el. A tractatusból semmi sem lehet többé — Caninit bizvást visszahivhatjuk. Az ellenség még a tentativának is útját vagja.”'® Ahogyan Kossuth előre látta, a terv a román fejedelemségekben és Magyarországon egyaránt ellenállásba ütközött. A dunai konföderáció terve ma már nem utópia. Továbbra is az egyetlen lehetséges politikai formát kínálja, hogy megoldjuk a dunai országok problémáit, biztosítsuk a dunai népek javát és Európa békéjét ebben a veszélyzónában. Teljes mértékben a nemzetiség, az emberiesség és az eljövendő világszövetség nagy és termékeny eszméjét 432
