Stranica 432 [432]
A dunai államok békéje azonban attól függ, milyen szellemben és milyen módon tesz¬
nek lépéseket a problémák megoldása felé. Ha mindegyik népet egyenrangúan kezelik,
ha kinyilváníthatják, mely államhoz kívánnak tartozni, és akaratukat tiszteletben tart¬
ják, ha az annexiós törekvések helyett a kölcsönös megértés érvényesül, akkor elkez¬
dődhet a békés fejlődés. És el kell hogy jussunk a megértésig. A történelem logikája és
a köznapi élet is az együttműködésért kiált, hogy ezen térség nyugodt kulturális és
gazdasági fejlődését Európa közös érdekeivel összhangban biztosíthassuk.
Aligha ismerte fel egy államférfi is olyan világosan a követendő politikát Európának
ebben a veszélyzónájában, mint Kossuth Lajos.
Kossuth látta, hogy a Török Birodalom széthullásával egy sor nemzeti és gazdasági
probléma került felszínre, és a dunai konföderáció tervével a legjobb vitaalapot nyúj¬
totta a dunai államok egymás közti viszonyának tisztázásához. Kossuth nem formalis¬
ta, nem teoretikus. A világeseményeket a népek állandó konfliktusaként látja. A dunai
konföderáció tervét röviddel a magyar forradalom bukása után, 1851-ben dolgozta ki.
A tervet ő és az itáliai magyar emigránsok vetették fel ismét: 1860-ban Torinóban egy
liberális programot tettek közzé a nemzetiségek egyenjogúsítása érdekében. Ehhez
kapcsolódva 1862-ben állította össze a dunai konföderáció tervének szövegét Klapka
tábornok és Marcantonio Canini. Utóbbi már 1847-ben IX. Piusról és Itáliáról írott
könyvében kimondta: , Az a meggyőződésem, hogy a szláv-magyar-román konföderá¬
ció előbb vagy utóbb kialakul és helyettesíti majd az Osztrák Császárságot.!"" Kos¬
suth, miután több pontot átírt a szövegben, tárgyalási alapként elfogadta és aláírta a
koncepciót, amely az ő gondolatait öntötte formába. Caninit ügynökként az érdekelt
balkáni államokkal folytatott tárgyalásokkal bízta meg. Meg kellet kísérelnie, hogy
Magyarországot is megnyerje a tervnek.
De mielőtt Canini küldöttsége a Balkánon eredménnyel járhatott volna, az újságíró
Helfy Ignác elkövette azt a hibát, hogy a konföderációs tervet közzétette a L Alleanza
című lapban. Helfyhez intézett levelében Kossuth kellemetlen meglepetésének adott
hangot, amit a konföderációs terv korai és ebben a formában alkalmatlan közlése oko¬
zott. Azt írta neki, , hogy az ügy tractatus alatt levén, forma szerint nem nyilvánosság
elé való, hanem hogy jó lesz, ha azon eszmék alapján, melyek itt formulázva vannak, a
közvéleményt a confoederationális solutio iránt előkészitni (...) Ön e helyett formális
diplomatiai documentumot közöl aláirásommal ellátva s oly alakban, mintha azt én
tálalnám ki a világnak. Ezzel Ön egy irreparabilis hibát követett el. A tractatusból
semmi sem lehet többé — Caninit bizvást visszahivhatjuk. Az ellenség még a tentativá¬
nak is útját vagja.”'® Ahogyan Kossuth előre látta, a terv a román fejedelemségekben
és Magyarországon egyaránt ellenállásba ütközött.
A dunai konföderáció terve ma már nem utópia. Továbbra is az egyetlen lehetséges
politikai formát kínálja, hogy megoldjuk a dunai országok problémáit, biztosítsuk a
dunai népek javát és Európa békéjét ebben a veszélyzónában. Teljes mértékben a nem¬
zetiség, az emberiesség és az eljövendő világszövetség nagy és termékeny eszméjét
432