Oldal 427 [427]
OCR
(2 millió), horvátok (közel 2 millió), szerbek (1 millió), rutének (félmillió), mintegy avégett, hogy személyi közegéül szolgáljanak a velük rokonfajú államok föderális kapcsolódásának, valamint a fejlettebb német iparosodás keletre való továbbításának. A régi Ausztria föderális allamszerkezetét tartva szem- előtt, annyi mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy minálunk, az átalakuló Magyarország területén sokkal nagyobb stabilitású államszövetség lenne létesíthető a balkáni országokkal, mint aminőt Ausztria képez a tartományaival. Itt nálunk ugyanis a politikai rend felbomlásának a veszélye nélkül megvalósítható a nemzetiségek államszövetségi képviseletének az a terve, amely abban az Ausztriában, ahol a leggyöngébb nemzetiség is viszonylag erősebb, mint nálunk a legerősebb, megvalósítható nem volt. Nálunk az állami rend biztosságának minden kockáztatása nélkül meg lehet és meg kell adni a volt nemzetiségeknek azt a jogot, hogy necsak magán-, művelődési vagy gazdasági, de közjogi célokra is államszövetségileg szervezkedjenek. Meg lehet engedni, sőt elő kell segíteni a nemzetiségeknek az államszövetség és a szövetségi törvények határain belül való olyan szervezkedését, amely a nemzetiségek mindennemű érdekeit képviseli és előmozdítja. Az idegen államokban élő s azt igénylő nemzetiségi polgároknak lehetővé lenne téve az, hogy fölvétethessék magukat az arra a célra készülő szövetségi nemzetiségi névjegyzékekbe. E névjegyzékek alapján aztán nemcsak kulturális önkormányzatra rendezkedhetnék be minden nemzetiségi kisebbség, de szövetségi képviselőket választhatna, ügyei legfőbb vezetésére központi tanácsot állíthatna, saját hivatalos kiküldöttje, esetleg minisztere által pedig a szövetségi államigazgatás irányítását saját jóléti céljai szerint befolyásolná. A szövetség másfajú lakosságával kevert nemzetiségeknek ilyen szervezkedése két nagyfontosságú célt érne el. Egyik az lenne, hogy az a tekintélyes mennyiségű értékes energia, amely most a nemzetiségi súrlódásokban őrlődik fel, ily módon produktív gazdasági vagy erkölcsi célok szolgálatában értékesülhetne s egyszersmind megszűnnének — az őket előidéző erők rendszeres felhasználódásával — maguk a súrlódások. De épp oly eredményesen lenne elősegíthető e szervezkedéssel a balkáni államokat egyetlen dunai konföderációba vonó másik fontos cél. E szervezetek ugyanis mindenkor kész, természetes közvetítők lennének a rokonfajú föderális állam külön ügyeiben, valahányszor valamely tagállam és az államszövetség egésze között ellentétek merülnének fel. Magának a központi szövetségszervnek a megalkotására a régi görög városszövetségektől egészen a német birodalmi alkotmányig elég választék található olyan szerkezet kiépítésére, amely a szövetkező államok együttműködését a tagállamok jogainak csorbítása nélkül biztosíthassa. Magyarországnak legnagyobb érdeke — gazdasági és nemzetiségi okokból egyaránt — a Romániával és a Délszláv Állammal való kapcsolódáshoz fűződik. Romániának — noha a magyarországit is felülmúlóan rossz birtokmegoszlása a gazdasági fejlődésnek egyáltalán nem kedvez — a háború előtti kereskedelmi forgalma jelentékenyen nagyobb volt, mint a többi balkáni államoké együtt. Amíg ugyanis 1911-ben egyedül 427
