Oldal 427 [427]
(2 millió), horvátok (közel 2 millió), szerbek (1 millió), rutének (félmillió), mintegy
avégett, hogy személyi közegéül szolgáljanak a velük rokonfajú államok föderális kap¬
csolódásának, valamint a fejlettebb német iparosodás keletre való továbbításának.
A régi Ausztria föderális allamszerkezetét tartva szem- előtt, annyi mindenesetre bizo¬
nyosnak látszik, hogy minálunk, az átalakuló Magyarország területén sokkal nagyobb
stabilitású államszövetség lenne létesíthető a balkáni országokkal, mint aminőt Auszt¬
ria képez a tartományaival. Itt nálunk ugyanis a politikai rend felbomlásának a veszé¬
lye nélkül megvalósítható a nemzetiségek államszövetségi képviseletének az a terve,
amely abban az Ausztriában, ahol a leggyöngébb nemzetiség is viszonylag erősebb,
mint nálunk a legerősebb, megvalósítható nem volt. Nálunk az állami rend biztosságá¬
nak minden kockáztatása nélkül meg lehet és meg kell adni a volt nemzetiségeknek azt
a jogot, hogy necsak magán-, művelődési vagy gazdasági, de közjogi célokra is állam¬
szövetségileg szervezkedjenek. Meg lehet engedni, sőt elő kell segíteni a nemzetisé¬
geknek az államszövetség és a szövetségi törvények határain belül való olyan szervez¬
kedését, amely a nemzetiségek mindennemű érdekeit képviseli és előmozdítja. Az ide¬
gen államokban élő s azt igénylő nemzetiségi polgároknak lehetővé lenne téve az,
hogy fölvétethessék magukat az arra a célra készülő szövetségi nemzetiségi névjegy¬
zékekbe. E névjegyzékek alapján aztán nemcsak kulturális önkormányzatra rendez¬
kedhetnék be minden nemzetiségi kisebbség, de szövetségi képviselőket választhatna,
ügyei legfőbb vezetésére központi tanácsot állíthatna, saját hivatalos kiküldöttje, eset¬
leg minisztere által pedig a szövetségi államigazgatás irányítását saját jóléti céljai sze¬
rint befolyásolná.
A szövetség másfajú lakosságával kevert nemzetiségeknek ilyen szervezkedése két
nagyfontosságú célt érne el. Egyik az lenne, hogy az a tekintélyes mennyiségű értékes
energia, amely most a nemzetiségi súrlódásokban őrlődik fel, ily módon produktív
gazdasági vagy erkölcsi célok szolgálatában értékesülhetne s egyszersmind megszűn¬
nének — az őket előidéző erők rendszeres felhasználódásával — maguk a súrlódások.
De épp oly eredményesen lenne elősegíthető e szervezkedéssel a balkáni államokat
egyetlen dunai konföderációba vonó másik fontos cél. E szervezetek ugyanis minden¬
kor kész, természetes közvetítők lennének a rokonfajú föderális állam külön ügyeiben,
valahányszor valamely tagállam és az államszövetség egésze között ellentétek merül¬
nének fel.
Magának a központi szövetségszervnek a megalkotására a régi görög városszövetsé¬
gektől egészen a német birodalmi alkotmányig elég választék található olyan szerkezet
kiépítésére, amely a szövetkező államok együttműködését a tagállamok jogainak csor¬
bítása nélkül biztosíthassa.
Magyarországnak legnagyobb érdeke — gazdasági és nemzetiségi okokból egyaránt
— a Romániával és a Délszláv Állammal való kapcsolódáshoz fűződik. Romániának
— noha a magyarországit is felülmúlóan rossz birtokmegoszlása a gazdasági fejlődés¬
nek egyáltalán nem kedvez — a háború előtti kereskedelmi forgalma jelentékenyen
nagyobb volt, mint a többi balkáni államoké együtt. Amíg ugyanis 1911-ben egyedül
427