Stranica 426 [426]
OCR
tőket magába kebelező Délszlávia hasonló módon zárna el bennünket a tengertől, amint mi zártuk el Szerbiát. Szerbia még mehetett a tőle távolabb fekvő Szaloniki felé, nekünk ellenben többé sehol tengerhez jutnunk nem lehetne. Maga az a közismert tény is, hogy a világháború két vezérlő verekedője, a német és az angol nagyhatalom gazdasági és uralmi versengés miatt vívta pusztító tusáját, VISZOnyainknak állandó békét biztosító rendezésénél a gazdasági és kormányzati szempontoknak előtérbe tolását követeli. Gazdasági szempontból a demokratikus fejlődésnek egyik fontos követelménye a mindennemű vámokat eltörlő szabadkereskedelem. A vámok ugyanis nemcsak a kiilpolitikában szítanak veszélyes indulatokat, hanem — a gazdasági osztályuralomnak egyik legkegyetlenebb fegyvereként — a belső békének is állandó veszélyeztetői. Mert minél világosabban ismerik fel a vagyontalan néptömegek azt, hogy a vámok, árdrágító hatásuknál fogva, nem egyebek, mint a vagyonos termelőknek nyújtott mesterséges kedvezmények a csak munkájukkal rendelkező és csupán fogyasztó munkások rovására, annál nehezebben fogják tűrni a kizsákmányolásnak ezt az állandó űzését. (...) A nemzetközi kereskedés vámmentes szabadságát így a világfejlődés elkerülhetlen következményéül ismerjük fel. Wilson, a béke diktátora ismételten és különös nyomatékkal követeli az általános béke biztositdjaként a szárazföldi és tengeri kereskedelem garantált szabadságát s mindennemű gazdasági harcnak (hacsak az nem fegyelmi eszközül szolgál valamely engedetlen állammal szemben) a lehetetlenné tételét. Ez év január 8-án felállított 14 békepontja!! közül kettőt (a 2. és 3.), a szeptember 27-iki öt pont"? közül pedig egyet (a 4.) szentel e tárgynak. Önként érthető, hogy kárpáti és balkáni szomszédainkhoz való gazdasági viszonyaink rendezésénél is ezt az elvet kellene követnünk. Megtehetnők ezt annál könnyebben, mert a magyar nemzet szellemi és gazdasági tőkékben egyaránt gazdagabb a balkáni országoknál, amelyek pedig együttesen 22 milliónyi népességet és 475 ezer négyzetkilométert meghaladó méretükkel úgy nyersanyagok beszerzésénél, valamint ipari készítmények elhelyezésénél Magyarországnak csaknem olyan jó piacául szolgálnának, mint Ausztria. De másfelől, vámközösség mellett, a tőkékben szegényebb ország a közösségből nem kevesebb előnyt élvez, mint a tőkében erősebb, mert hisz a fejlettebb ipar olcsóbb termelvényeihez, termelőeszközeihez való könnyebb hozzájutás, nemkülönben a tápszereknek és más fogyasztási cikkeknek az olcsósága több munkaerőt szabadít fel tőkeképzési célokra. (...) Magyarország gazdasági, politikai, művelődési szempontból egyaránt, nemcsak földrajzi centrális helyzeténél fogva, de különösen népességének néprajzi összetétele következtében egyenesen rendeltetve látszik arra, hogy az Égei-tengerig terjedő új államcsoportosulásnak magjává legyen, amint másfelől a kettős monarchiából kiszakadó államok együtt hivatottak arra, hogy a germán-latin nyugatot a szláv-tatár kelettel békésen összekapcsolják. A Kárpátok hegyrendszerének belső kerületéből minden vízér le, a Balkán felé tart, mintegy mutatva az útirányt, amely felé a vizek útját követő civilizálási munkának haladnia kell. A régi Magyarország népességéből a magyarokéval egyenlő számban vannak a más fajúak: németek (2 millió), románok (3 millió), tótok 426
