Stranica 426 [426]
tőket magába kebelező Délszlávia hasonló módon zárna el bennünket a tengertől,
amint mi zártuk el Szerbiát. Szerbia még mehetett a tőle távolabb fekvő Szaloniki felé,
nekünk ellenben többé sehol tengerhez jutnunk nem lehetne.
Maga az a közismert tény is, hogy a világháború két vezérlő verekedője, a német és az
angol nagyhatalom gazdasági és uralmi versengés miatt vívta pusztító tusáját, VISZO¬
nyainknak állandó békét biztosító rendezésénél a gazdasági és kormányzati szempon¬
toknak előtérbe tolását követeli.
Gazdasági szempontból a demokratikus fejlődésnek egyik fontos követelménye a min¬
dennemű vámokat eltörlő szabadkereskedelem. A vámok ugyanis nemcsak a kiilpoliti¬
kában szítanak veszélyes indulatokat, hanem — a gazdasági osztályuralomnak egyik
legkegyetlenebb fegyvereként — a belső békének is állandó veszélyeztetői. Mert minél
világosabban ismerik fel a vagyontalan néptömegek azt, hogy a vámok, árdrágító hatá¬
suknál fogva, nem egyebek, mint a vagyonos termelőknek nyújtott mesterséges ked¬
vezmények a csak munkájukkal rendelkező és csupán fogyasztó munkások rovására,
annál nehezebben fogják tűrni a kizsákmányolásnak ezt az állandó űzését. (...)
A nemzetközi kereskedés vámmentes szabadságát így a világfejlődés elkerülhetlen
következményéül ismerjük fel. Wilson, a béke diktátora ismételten és különös nyoma¬
tékkal követeli az általános béke biztositdjaként a szárazföldi és tengeri kereskedelem
garantált szabadságát s mindennemű gazdasági harcnak (hacsak az nem fegyelmi esz¬
közül szolgál valamely engedetlen állammal szemben) a lehetetlenné tételét. Ez év
január 8-án felállított 14 békepontja!! közül kettőt (a 2. és 3.), a szeptember 27-iki öt
pont"? közül pedig egyet (a 4.) szentel e tárgynak. Önként érthető, hogy kárpáti és bal¬
káni szomszédainkhoz való gazdasági viszonyaink rendezésénél is ezt az elvet kellene
követnünk. Megtehetnők ezt annál könnyebben, mert a magyar nemzet szellemi és
gazdasági tőkékben egyaránt gazdagabb a balkáni országoknál, amelyek pedig együtte¬
sen 22 milliónyi népességet és 475 ezer négyzetkilométert meghaladó méretükkel úgy
nyersanyagok beszerzésénél, valamint ipari készítmények elhelyezésénél Magyaror¬
szágnak csaknem olyan jó piacául szolgálnának, mint Ausztria. De másfelől, vámkö¬
zösség mellett, a tőkékben szegényebb ország a közösségből nem kevesebb előnyt él¬
vez, mint a tőkében erősebb, mert hisz a fejlettebb ipar olcsóbb termelvényeihez, ter¬
melőeszközeihez való könnyebb hozzájutás, nemkülönben a tápszereknek és más fo¬
gyasztási cikkeknek az olcsósága több munkaerőt szabadít fel tőkeképzési célokra. (...)
Magyarország gazdasági, politikai, művelődési szempontból egyaránt, nemcsak föld¬
rajzi centrális helyzeténél fogva, de különösen népességének néprajzi összetétele kö¬
vetkeztében egyenesen rendeltetve látszik arra, hogy az Égei-tengerig terjedő új állam¬
csoportosulásnak magjává legyen, amint másfelől a kettős monarchiából kiszakadó
államok együtt hivatottak arra, hogy a germán-latin nyugatot a szláv-tatár kelettel bé¬
késen összekapcsolják. A Kárpátok hegyrendszerének belső kerületéből minden vízér
le, a Balkán felé tart, mintegy mutatva az útirányt, amely felé a vizek útját követő civi¬
lizálási munkának haladnia kell. A régi Magyarország népességéből a magyarokéval
egyenlő számban vannak a más fajúak: németek (2 millió), románok (3 millió), tótok
426