Stranica 422 [422]
OCR
OK Dunai Egyesült Államok. Jászi Oszkár könyve Röviden megemlékeztünk már" Jászi Oszkár új könyvéről (A monarkia jövője, A dualizmus bukása és a Dunai Egyesült Államok). A mostani politikai fejetlenség s zavar közepette a felzaklatott kedélyek számára megnyugtató olvasmány ez: egy fegyelmezett gondolkodó, széles látókörű és következetes politikus s a társadalmat mozgató erők tudósa ád benne útmutatást arra nézve, hol és merre keresheti Magyarország kibontakozását a napról-napra veszedelmesebbé váló helyzetből. Jászi könyvének kézirata fél esztendővel ezelőtt készült el, akkor, midőn a magyar parlament többsége, élén Tiszával és Wekerlével, jobb esetben kikacagott, rosszabb esetben hazaárulónak bélyegzett mindenkit, aki a dualizmus bukásáról mert beszélni. A dualizmus bukása ma befejezett dolog. A magyar politikusok a perszonális unió és a teljes függetlenség mámorától tántorognak, anélkül, hogy kutatnák, hogyan illeszkedjék belé a független Magyarország a világnak vér és borzalom között létrejövő új rendjébe. , Nem elég a perszonális uniót felállítani — szól hozzájuk Jászi figyelmeztetése — nem elég a magyar hadsereget megszervezni, nem elég a magyar állam fiüggetlenségét jelvényekben és diplomáciailag kidomborítani... mindez inkább csak külső formája volna annak a függetlenségnek, melynek előbb benső tartalmát, gazdasági és külpolitikai biztosítékait kell megteremteni." Ezt a tartalmat és ezeket a biztosítékokat megtalálja Jászi abban, hogy Magyarországot, mely függetlenül sem maradhat izolált és ellenségektől körülvett, belehelyezi abba az új államszövetségbe, mely átvenné a mai osztrák-magyar monarkia — eddig rosszul betöltött — szerepét s Európának ezen a , veszélyeztetett zónáján" megteremtené a békés és nyugalmas fejlődés lehetőségeit. A dunai konföderáció, Kossuth Lajos nagyszerű ideája, támad új életre — megváltozva a változott viszonyok szerint — abban a koncepcióban, melynek tervét Jászi megvázolja, öt szabad és független állam: Magyarország, a német Ausztria, Csehország, Lengyelország és Illyria — a monarkia mai délszláv részei — egyesülnének egy nagy államszövetségbe, olyan organikus kooperációval, mely újabb összeütközéseket lehetetlenné tesz, úgy közöttük, mint nemzetiségeik között. Hogy a dolgok kérlelhetetlen rendje és alakulása valóban ilyen irányt vesz, azt legfeljebb a magyar vezető politikusok nem látják, akik még az Ausztriában történő eseményekről sem vesznek tudomást. Az átalakulás processzusa odaát megkezdődött; de persze gyengén, habozva és későn indították meg, olyan időben, hogy például a szövetséges államok egyik legértékesebbje, Lengyelország, rezignációval mellőztetik, a csehek csak az elszakadásról akarnak tudni s a délszláv kérdésben is minden órai késedelem végső veszedelemmel jár... A dualizmus alapvető hibáit s az idők folyamán kifejlődött ellentmondásait figyelve, azután a háborús fejlődés konzekvenciáit levonva, tisztán és élesen és idejében látta 422
