Page 421 [421]
A dunai szövetség
Közép-Európa új- és modernkori eszmetörténetének szerves része a dunai államok
politikai és gazdasági együttműködésének gondolata. Wesselényi Miklós 1842-ben
felvetett javaslata után többféle tervezet született a Habsburg Birodalom, majd az
Osztrák-Magyar Monarchia politikusainak, politikai gondolkodóinak tollából.! Érvelé¬
suk szerint Közép-Európa föderatív újraszervezése egyszerre biztosította volna Európa
politikai stabilitását, a térség nemzeteinek szuverenitását a német és az orosz befolyás¬
sal szemben, és elősegíthette volna a nemzetiségi konfliktusok rendezését. Az I. világ¬
háború során az antanthatalmak nem zárták ki a Monarchia fennmaradását, vagy egy
tágabb államalakulat létrehozását, amely gátat vethetett volna az orosz és német ha¬
talmi törekvéseknek.
A hazai közbeszédben és a szakmai diskurzusban folyamatosan jelen volt a dunai föde¬
ráció gondolata. A hírlapok annak esélyét latolgatták, hogy a béketárgyalásokon mely
felek támogatják és melyek utasítják el a rendezésnek ezt a formáját, a szakfolyóiratok
hasábjain pedig pro és kontra érvelések csaptak össze. Három különböző típusú szöveg
— egy hírlapi könyvismertetés, egy szakcikk, valamint egy brosúra — mutatja, hogy
1918-1919 során a közvélemény egyes szegmenseit mennyire foglalkoztatta a dunai
nemzetek szövetségének gondolata.
Jászi Oszkár a Monarchia jövőjéről szóló könyve 1918 tavaszán készült, ám ,, részben a
viszonyok meg nem érettsége, részben technikai körülmények"? miatt csak fél évvel
később jelent meg. A Pesti Napló recenziója közvetlenül a napi politikai vitákba ágyaz¬
va mutatta be Jászi gondolatmenetének sarokpontjait.
A kalandos sorsú teológus és szociológus, György János? 1909 óta foglakozott politikai
kérdésekkel. 1918 őszén megjelent cikke lényegében megismételte korábbi művének
érvelését, amelyben kifejtette a — magyar vezetéssel megvalósuló — szövetség néprajzi,
földrajzi, gazdasági és államszerkezeti kérdéseit.
A filológus és kultúrpolitikus Gragger Róbert berlini egyetemi tanárként" szólt hozzá a
térségről folyó diskurzushoz. Kossuth tervezetének német kiadását a külföldi közvéle¬
mény elé szánta, a rövid bevezetőben elsősorban amellett érvelt, hogy a terv aktuális,
sőt a formálódó utódállamokban kialakult helyzet nélkülözhetetlenné teszi a szövetség
megvalósítását.
A magyar politikai elit egyértelműen elutasította a Monarchia föderatív átalakítását,
később — a Károlyi-kormány kivételével — a dunai köztársaság megszervezését, és
1918 végére már az antant is egyöntetűen elvetette ezt a lehetőséget. Az a felfogás győ¬
zött, mely szerint a dunai népek elnyomáson alapuló közösségét a szerveződő demokra¬
tikus nemzetállamok önkéntes szövetsége váltja majd fel."
421