Page 407 [407]
INDOKLÁS
a személyi (perszonális) autonómiáról szóló javaslathoz
Abból a meglátásból kiindulva, hogy az állampolgárok közvetlen részvételi joga a
közügyek intézésében a demokrácia egyik alapelve, s hogy a társadalmi csoportok,
szervezetek, amelyek a maguk kezébe vesznek bizonyos, hagyományosan az állami
felelősség körébe tartozó feladatokat, a társadalmi pluralizmust erősítik a homogenizá¬
ló tendenciákkal szemben, a VMDK aktív szerepvállalásával síkraszáll a Szerb Köztár¬
saságban élő magyarság helyzetének megnyugtató rendezéséért.
A demokratikus államnak egyszerre kell építenie az egyén, a kisebbségi csoportok (nép¬
csoportok) és a nemzeti közösség szabadságigényére. A kisebbségek szabadságukat csak
önrendelkezési joguk érvényesítésével élhetik meg. Az egyén szabadsága nemzeti szem¬
pontból nem biztosítható, ha magának a nemzeti kisebbségi csoportnak (népcsoportnak)
nem nyújtanak védelmet. A nemzeti kisebbségek (népcsoportok) számára csak a kollek¬
tív jogok biztosítása jelenti a szabadság és az akaratnyilvánítás reális lehetőségét.
A kollektív kisebbségi jogok közül legfontosabb az önkormányzat biztosításának a
joga. Az önkormányzat intézménye az, amely — az állam részéről átruházott hatalom
függvényében — a nemzeti kisebbségek (népcsoportok), etnikai csoportok fönnmaradá¬
sát, értékeik és identitásuk megőrzését hatékonyan tudja szolgálni. A kisebbségi (nép¬
csoporti) kollektív jogok keretei között gyakorolt önrendelkezés ugyanakkor lehetővé
teszi a nemzeti ellentétek föloldását, a térség stabilizálódását és az európai integrációt.
A 19. században normaerejűvé vált nemzeti, nemzetállami szuverenitás elve, amit a kelet¬
és közép-európai diktatúrák széthullása nyomán az önállósulásukért síkra szálló új nemzet¬
államok zászlajukra tőznek, nem képes a nemzeti ellentétek és a kisebbségi kérdés megol¬
dására. Ékes példája ennek mindaz, ami az egykori Jugoszlávia területén lejátszódik.
Azt a nemzetkoncepciót, amely a hivatalosan hirdetett egyenjogúság ellenére másod¬
rendű polgárként kezeli a nemzeti kisebbségeket, Szerbia sem tarthatja fönn sokáig.
Szerbia az elmúlt időszakban már megpróbált tarthatatlan elveket, utópiákat átültetni a
valóságba. Tudja, hogy ezért milyen árat kellett fizetnie.
A megoldást, a jövőt, a járható utat az a politika kínálja, mely egyszerre épít a kisebb¬
ségi kollektivitas és a nemzeti közösség szabadságigényére. Amely nem törekszik arra,
hogy a nemzet egészének akaratát egységes politikai keretbe gyömöszölje, s amely
nem áltatja magát azzal, hogy a nemzeti önazonosságot csak önálló államiság keretei
között lehet kinyilvánítani és megőrizni.
Ebben az etnikailag tarka régióban a gyakorlati élet elengedhetetlen követelménye a
többféle politikai keret — állam, régió, kisebbségi (népcsoporti) önkormányzat, illetve
autonómia — egyeztetése és egyidejű jelenléte.
407