Stranica 389 [389]
Korképek
A leépülés, a szegénység és a számkivetettség kör¬
nyékei az ezredforduló utáni Baranyában
Pörös Béla
Pörös Béla évtizedek óta foglalkozik a szegénység, a szegregáció és a leszakadó térsé¬
gek rehabilitációjának kérdéseivel, elsősorban az Ormánság és Pécs vonatkozásában.
1989-ben egyik kezdeményezője volt a pécsbányai hajléktalanszálló megnyitásának.
1998 és 2002 között a Baranya Megyei Önkormányzat szociális és gyermekvédelmi
területért felelős alelnökévé választották, majd a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési
Tanács munkatársaként dolgozott. 2005—2006-ban a ,, Borbála-1" teleprehabilitációs
és foglalkoztatási program felelőse lett, 2011 és 2013 között pedig a Pécs fejlesztési
koncepcióját megújító Társadalmi Környezet Munkacsoport tagjaként dolgozott.
Szociofotóinak jó része 2006-ban, a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács ré¬
szére, a Dél-Dunántúl térségeit felmérő kutatás keretében készült. A terepen végzett
munka során természetesen ezt megelőzően és ezután is készültek dokumentum értékű
felvételek. A fotókból készült kiállítást Baranya több településén is megtekinthette a
nagyközönség, 2011-ben pedig a képeket önálló kötetben adták közre. Az alább közölt
tanulmány a könyv bevezetőjeként jelent meg, az illusztrációkat és a galéria képeit
szintén a kötetből válogattuk.
OK
Baranya megye Magyarország déli részén, keletről a Duna, délről a Dráva folyó által
határolt területen helyezkedik el. Területe 4430 km?, 400 ezer fős népessége — amely
Magyarország népességének 4%-a — 301 településen (13 városban és 288 községben)
él. A városok közül lélekszámát, gazdasági és kulturális jelentőségét tekintve csak a
megyeszékhely, a valamivel több mint 150 ezer lakosú Pécs emelkedik ki, mely a la¬
kosság számát tekintve Magyarország ötödik legnagyobb városa, a dél-dunántúli régió
központja. Városainak többsége korábban alapvetően mezőgazdasági jellegű nagyköz¬
ség volt és az elmúlt időszakban emelkedett városi rangra. Baranya 253 községében a
lakosság száma az 1000 főt sem éri el. A legkisebb lakosságszámú településeken a
népesség csökkenése már a második világháború előtti évtizedekben, az iparosítással,
az urbanizációval és a kivándorlással összefüggésben megkezdődött, az 1945 utáni
389