Stranica 387 [387]
rázva, ezért nem látjuk az , uralkodó" tévedéseinek, korlátoltságának szörnyű követ¬
kezményeit, melyek túlnőnek saját sorsán. Szeretnénk érezni, hogy az inkvizíció, azon
túl, hogy megértjük, mégiscsak borzalmas, sötét hatalom; szeretnénk fölmelegedni
valakiért vagy valamiért: Fülöpért nem lehet, ezt az író sem teszi lehetővé; szeretnénk
látni az Orániaiban a félelmetes ellenség helyett a jövő szabadságának előfutárját; sze¬
retnénk érezni, hogy milliók és milliók élete függ az udvar mesterkedéseitől; szeret¬
nénk találkozni a néppel. Ilyen nagyterjedelmű műben neki is juthatott volna hely,
hiszen Fülöp és ellenfelei érzik, hogy nem csak egymással, hanem vele is számolniuk
kell... A történelem nem uralkodók története, bár igaz, hogy az igazán nagy emberben
, egy egész népnek szíve-vágya, fájdalma és szenvedése, sóhajtozása, bosszúja és ha¬
ragja testet ölt." (C. F. Meyer)
De ne azt keressük a könyvben, ami hiányzik belőle. A mű gondos, komoly kísérlet
egy új Fülöp-portré megfestésére. A stílus túlontúl pallérozott símasága, mely ritkán
fejez ki erőt erővel, az élet pezsgő, kavargó áradatát szelíden áramló folyóvá csendesí¬
ti. Finoman formált kerek mondatai, ha nem is unalmassá, de néha kissé egyhangúvá
válnak.
Megjelent:
Magyarok, 4(1948): 3.sz. 187-188.
Passuth László regényének első kiadása (Forrás: antikvarium.hu)
387