Page 386 [386]
ta. Passuth László könyve azonban inkább , vie romancée", mint történelmi regény, és
éppen ez az a műfaj, melyben a romantikus hagyományok mind a mai napig elevenen
élnek. Már maga a szó is mindenki számára romantikus hangulatú. Írónk ügyesen sza¬
badítja ki magát a romantikus tradíciók hatása alól azzal, hogy nem , egyszerű" regé¬
nyes életrajzot ír, hanem inkább: egybefonódó életek regényes rajzát. Így a regényben
megelevenedett szereplők a történelem és a mondák színes fátylán át nézve sem kap¬
nak romantikus megvilágítást, mert egymáshoz való viszonyulásuk megőrzi realitasu¬
kat.
Történeti hőseit nem akarja kiszínezni képzeletével, hanem ellenkezőleg, igazabbá,
emberibbé, történelmibbé szeretné őket tenni. Minden , vie romancée"-nek az a célja,
hogy igazabbá tegye hősét, lehántsa róla a monda varázsburkát, és eközben — akarva,
nem akarva — új mondába öltöztesse. Ez a regény azonban inkább hatalmas történelmi
freskóvá válik az író keze alatt, mint modern mondává. Nincs fiktív hőse, még jelen¬
téktelen, vagy látszólag jelentéktelen szereplői is történelmi alakok, kiknek életét híven
tükrözi; csak éppen bele kellett őket komponálni a nagy históriai freskó tág terébe,
alkalmas helyen, hogy ne , zavarják" a főhősöket, de azért megadják a kép reális törté¬
netiségét és azt, amit hangulatban, színben várhatunk tőlük.
A regény szerkezetében öt részből áll, mint egy tragédia. A , Brüsszeli ősz" V. Károly
lemondásának felvonása, előjáték II. Fülöp uralkodásához; az , Isabel la Paz" ifjú fran¬
cia feleséggel színezi az új király fiatalságát; , Istentől küldött Johannes”: annak a rész¬
nek címe, melyben a már érett, munkaereje teljében lévő Fülöpöt találjuk szemben az
annyiszor emlegetett Don Juan d’Austriaval, a király törvénytelen öccsével, Lepanto
hősével. Eközben azonban egészen Fülöp mellé nőtt a polgár-fattyú, Antonio Perez,
aki a regény végére már szinte egyenrangú hősként szorítja háttérbe a királyt. Az ő
munkájának az eredménye az, hogy Don Juan nem érhet el eredményt Németalföldön,
és nem valósíthatja meg az angliai partraszállás áhított kalandját. (IV. rész: , Őrölnek a
flandriai malmok.") , A nagy ellenfél" sokat sejtető, érdekes cím: érdekes eseményeket
is takar. Perez a király tudtával öleti meg Escovedót, Don Juan követét, de a király
mégsem védi meg a törvényszék előtt: menekülnie kell. A francia és angol udvarban
írhatja keserű memoárjatt.
Az irodalomolvasó közönség új, eddig ismeretlen Fülöpöt talál Passuth regényében. Az
idealista-liberális Schiller , Don Carlos"7-a, a ponyvak és nemesponyvák véreskezű,
sötétlelkű uralkodója után a felelősség súlya alatt görnyedező és tapogatózó, bizonyta¬
lankodó ember jelenik meg előttünk. Neki nem kell féltékenynek lennie fiára, és Póza
márkija sincsen: igazi réme nem környezete, vagy családja, hanem az a rögeszme,
hogy a legkisebb dolgokért is ő felelős. Így vész el a részletekben a legnagyobb földi
egység birtokosa. Így lesz Perez is, Don Juan is érdekesebb, színesebb a központi hős¬
nél, a szívós és konok bürokratánál. A többi szereplők emberibbek sokszor mint Fülöp,
pedig ő reálisabban van megrajzolva. Csakhogy a reális nem mindig emberi.
Passuth László , közönséges embert" akart formálni az érdekes, romantikus hősből. Az
új beállítás csábítása a végletbe ragadta. Fülöp az , ember" túlságosan meg van magya¬
386