Stranica 375 [375]
lakozásnak. Mindez , a saját súlya alatt összeroppanó" európaizálás következményei¬
vel járt, , szemben a sikeres demokratizálódásnak az önmagát felerősítő modelljével", a
fenntartható fejlődés forgatékényvével.!° , 4 magyar alkotmányos intézményrendszer
külsőleg és formailag teljesen európaizált volt, de csak a homlokzata, nem pedig belső
tartalma és működése szerint, mert nálunk nem befogadó-inkluzív, hanem kitagadó¬
kirekesztő demokrácia jött létre, és nem integráló, hanem a polarizáló társadalmi fej¬
lődés indult be. Ez vezetett el a mostani szembeforduláshoz az európai értékekkel ( de¬
európaizálódás )", és 2010-től már a rombolás logikája lépett az építkezés logikája
helyébe. Ez idebent a demokratikus rendszer leépítésével járt, odakint pedig az unióval
való konfrontációt és a jogállamiság megsértését eredményezte, s így megtanulhattuk:
a , liberális demokrácia" jó, , a demokratikus jogállam is szép, de az egész épület újra a
fejünkre dől, ha nem alapozzuk meg a részvételi demokráciával és a mindenkit átölelő
szolidaritassal.”"'
A kötet gondolati ive ekként jut el a múltbéli képzetekt6l és statuszképletektél a pokol¬
járás utáni állapotig, az újabb rendszerváltásig, az újrakezdés esélyeinek targyalasaig, a
civilizációs válság utáni lehetséges állapotok feltérképezéséig. A kötet középrésze , az
egymást kergető társadalmi válságok", a kaotikus demokrácia összeomlási folyamatá¬
nak, az új politikai osztály kiépülésének és a parazita állam rendszerszintű megerősö¬
désének tükrében vázolja föl az Európától távolodó útválasztás újabb , zsákutcás fejlő¬
dés" felé vett irányát és az ebből fakadó civilizációs válság tüneteit.? A Szerző ezt
követően a civilizációs deficit regionális kihatásait is felvazolva a puha és kemény
populizmusok közötti szakaszokat, a versenyképesség romlását ismerteti, kitérve a
,külső közéleti" viselkedés és a , belső kulturális értékrend" közötti feszültségekre, a
mikrovilág elboldogtalanodására, a kulturális elsivatagosodásra, az értelmiségi érték¬
rendek megosztottságára és a mozgalmi társadalom kezdeményeire, és a , mély generá¬
cióváltás" időszakáig követi az , Új Vilagrend” kialakítását. Végül hangot ad a civil
társadalom ébredésébe vetett reményének, amely előtt két alternatív áll: megbontják a
Fidesz éhes farkasainak klientúra-rendszerét, vagy menekülésképpen végleg elhagyják
majd a drasztikusan csökkentett jól-létiség feltételrendszerét. ?
Ágh Attila könyve sötéten lehangoló. Megannyi pontján apró ,,kerekitéseket” érzek
benne, (így például a civilitás és a civilizáció egymásba vetítését, a klasszikus szakiro¬
dalom terminológiájának saját szótárába építését, a civilizatorikus , mikrotársadalom"
kultúraápoló és értékátadó funkciójának elnagyolt bemutatását), de mindezekkel együtt
éppen a szöveg vitaanyag-jellege, a nem lezárt, hanem a jövendő korok képzetének
feladattudatát sugalló zsánere teszik korszakos kihívások elméleti forrásává.
2018. 12. 18.
375