Oldal 374 [374]
OCR
múlt negyedszázad keserves tapasztalatai után fel kell tennünk a kérdést: , miért ment tévútra mindez és miért romlik régiónkon belül is az ország pozíciója."" E halmozódó hátrányos helyzet mint civilizációs válság három kérdéskörben vizsgálandó: 1) az abszolút, a relatív és a , decivilizáció" deficites formákban-fázisokban megjelenő mivoltában; 2) a formális és tartalmi európaizálódás és demokratizálódás ellentétében, és az azzal való szembefordulás módjaiban; 3) az európai utas fejlődéssel szembefordult magyar kezdemények , de-európaizálási" alapelveit tekintve. A magyarázat-keresést az utóbbi huszonöt évünk mélyebb és rendszerezőbb áttekintésével kell kezdenünk, szembenézve , az abszolút deficit fogalmával, ami abban áll, hogy a rendszerváltás pillanatában már jelentős történelmi deficitet halmoztunk fel Nyugat-Európával szemben” — nem mellőzve azt sem, hogy , a 2010 utáni rendszer sajátos természetét rendszer-visszaváltását , mint az új típusú "bársonyos diktatúra" vagy "homlokzati demokracia’ kiépítését" a Fidesz-rezsim uniós értékekkel szembeni eljárásmódját elemezni próbáljuk. , Az elmúlt negyedszázad történetének ez a harmadik szakasza hozta meg a demokrácia társadalmi-gazdasági és politikai válságának civilizációs válsággá mélyülésér". Az Európához való visszatérés, avagy annak reménye a rendszerváltó időszakban , az európai álmot sugározta felénk". Akkoriban Claus Offe is, Ralf Dahrendorf is mintegy előre jelezte azt az ördögi kört, amelyben a történelmileg örökölt civilizációs deficit majd az európaizáció problematikájába torkollik. Itt a visszatérés ,,triumph” és ,,trauma" közötti állapota, a nagy öröm és a mély szomorúság kettőssége már láthatóan a magyar , hullámvasutat" jelezte , a kaotikus demokrácia és a bársonyos diktatúra között". A kilencvenes évek gazdasági válsághelyzete a kétezres évekre politikai válságba csapott át, , mivel a széles társadalmi elégedetlenséget a jobboldali szélsőséges mozgalmak már 2006-ban kihasználták a demokratikus rend elleni rohamban". A magyar változások a jogilag korrekt európai intézményrendszerből a válságról válságra haladó, a válságot önkorlátozással kezelni képes EU-stratégia útjáról , átpördültek" a saját út hiányával együttes tévútra. Így az európai útkövetésnél sebesebb iramban, a jóléti állam stabilitását sajátos technikával kikerülve jutottunk el odáig, hogy a ,,civil társadalom" modellje egy , családias?" premodernitás szintjére essen vissza, ahol az alapítványoknak nemhogy segítő feladata nem lehet, nem pótolhatják a gyenge vagy hiányzó állami funkciókat és nem javíthatják a meggyengült középosztályok helyzetét, hanem egyenesen ellenségkép lett belőlük. A , jogászi integráció", mely önmagában is csak alig, a tagállamok kooperativitását tekintve még kevésbé válhatott a társadalmi tömegekkel támogatott útiránnyá, mint azt a relatív deficittel nem számoló uniós tervezők elgondoltak: a kohéziós funkció sem nyerhetett teret, és a kontrollmechanizmusok beépítését a csatlakozási tárgyalásokon sem követelték meg a magyarok esetében. Sőt a nagyobb történelmi hátrányokkal induló Kelet-Közép-Európa nem követhette a régebbi, déli tagállamok útirányát, így ha az , útfüggőség" kérdését nézzük, a kontinensen tektonikus ütközéseket találunk inkább, semmint harmóniát. Európa régi határa az Elba vonalával esett egybe, ez a határ most átcsúszott egy , belső Elba" vonalába, még inkább nyugatra tolódott, ami egyszersmind akadálya is a nyugati szférához való csat374
