Oldal 374 [374]
múlt negyedszázad keserves tapasztalatai után fel kell tennünk a kérdést: , miért ment
tévútra mindez és miért romlik régiónkon belül is az ország pozíciója."" E halmozódó
hátrányos helyzet mint civilizációs válság három kérdéskörben vizsgálandó: 1) az ab¬
szolút, a relatív és a , decivilizáció" deficites formákban-fázisokban megjelenő mivol¬
tában; 2) a formális és tartalmi európaizálódás és demokratizálódás ellentétében, és az
azzal való szembefordulás módjaiban; 3) az európai utas fejlődéssel szembefordult
magyar kezdemények , de-európaizálási" alapelveit tekintve. A magyarázat-keresést az
utóbbi huszonöt évünk mélyebb és rendszerezőbb áttekintésével kell kezdenünk,
szembenézve , az abszolút deficit fogalmával, ami abban áll, hogy a rendszerváltás
pillanatában már jelentős történelmi deficitet halmoztunk fel Nyugat-Európával szem¬
ben” — nem mellőzve azt sem, hogy , a 2010 utáni rendszer sajátos természetét rend¬
szer-visszaváltását , mint az új típusú "bársonyos diktatúra" vagy "homlokzati demok¬
racia’ kiépítését" a Fidesz-rezsim uniós értékekkel szembeni eljárásmódját elemezni
próbáljuk. , Az elmúlt negyedszázad történetének ez a harmadik szakasza hozta meg a
demokrácia társadalmi-gazdasági és politikai válságának civilizációs válsággá mélyü¬
lésér".
Az Európához való visszatérés, avagy annak reménye a rendszerváltó időszakban , az
európai álmot sugározta felénk". Akkoriban Claus Offe is, Ralf Dahrendorf is mintegy
előre jelezte azt az ördögi kört, amelyben a történelmileg örökölt civilizációs deficit
majd az európaizáció problematikájába torkollik. Itt a visszatérés ,,triumph” és ,,trau¬
ma" közötti állapota, a nagy öröm és a mély szomorúság kettőssége már láthatóan a
magyar , hullámvasutat" jelezte , a kaotikus demokrácia és a bársonyos diktatúra kö¬
zött". A kilencvenes évek gazdasági válsághelyzete a kétezres évekre politikai válság¬
ba csapott át, , mivel a széles társadalmi elégedetlenséget a jobboldali szélsőséges
mozgalmak már 2006-ban kihasználták a demokratikus rend elleni rohamban". A
magyar változások a jogilag korrekt európai intézményrendszerből a válságról válságra
haladó, a válságot önkorlátozással kezelni képes EU-stratégia útjáról , átpördültek" a
saját út hiányával együttes tévútra. Így az európai útkövetésnél sebesebb iramban, a
jóléti állam stabilitását sajátos technikával kikerülve jutottunk el odáig, hogy a ,,civil
társadalom" modellje egy , családias?" premodernitás szintjére essen vissza, ahol az
alapítványoknak nemhogy segítő feladata nem lehet, nem pótolhatják a gyenge vagy
hiányzó állami funkciókat és nem javíthatják a meggyengült középosztályok helyzetét,
hanem egyenesen ellenségkép lett belőlük. A , jogászi integráció", mely önmagában is
csak alig, a tagállamok kooperativitását tekintve még kevésbé válhatott a társadalmi
tömegekkel támogatott útiránnyá, mint azt a relatív deficittel nem számoló uniós terve¬
zők elgondoltak: a kohéziós funkció sem nyerhetett teret, és a kontrollmechanizmusok
beépítését a csatlakozási tárgyalásokon sem követelték meg a magyarok esetében. Sőt
a nagyobb történelmi hátrányokkal induló Kelet-Közép-Európa nem követhette a ré¬
gebbi, déli tagállamok útirányát, így ha az , útfüggőség" kérdését nézzük, a kontinen¬
sen tektonikus ütközéseket találunk inkább, semmint harmóniát. Európa régi határa az
Elba vonalával esett egybe, ez a határ most átcsúszott egy , belső Elba" vonalába, még
inkább nyugatra tolódott, ami egyszersmind akadálya is a nyugati szférához való csat¬
374