Stranica 367 [367]
OCR
az ötlet és a bátorság a szerkezeti átalakításokhoz, és hasonlóan csak válságmenedzselés zajlott az oktatásban is: forráskivonás és a munkaerőpiac rövid távú érdekeinek szem előtt tartása jellemezte ezt a szférát. A szociálpolitika terén hosszú távon szintén újabb problémákat idézett elő a kormányzat, megkurtítva a társadalombiztosítási és jóléti kiadásokat, liberalizálva a jóléti rendszert. A közmunkaprogramot elvileg a politikai középosztály számára tetszetős célok (a foglalkoztatás növelése, a segélyezés szűkítése) érdekében duzzasztották fel, lényegében csak a gazdasági mutatók gyors javítását, és az egyoldalú függőségi viszonyok megerősítését szolgálta. A rossz kormányzás következtében érezhetően növekednek az egyenlőtlenségek: a lemondás a társadalom legszegényebb harmadáról" és a középrétegek felszívódása hosszú távon a társadalomfejlődés súlyos torzulásaihoz vezet. A könyvsorozat szakpolitikai kérdéseket tárgyaló kötetei között bizonyos szempontból kivételt jelent Radó Péter munkája: nem az Orbán-kormány, vagy az 1990 utáni oktatási kormányzatok bírálata, hanem kurrens nemzetközi kutatásokra alapozva vázolja fel az iskola egy lehetséges jövőképét. Kiindulópontja, hogy az oktatásban napjainkban paradigmaváltás zajlik. Változásban van a tanulásról alkotott felfogásunk, a tudáshoz való viszonyunk, és az iskola társadalmi funkcióiról vallott nézeteink. Ha mindevvel nem számolunk, az lemaradáshoz, a társadalmi problémák újratermelődéséhez, sokasodásához vezet." Az átalakulásban lévő közegből következik, hogy , az iskolának a mi tanulási szükségleteinkből, s nem saját tudáskánonjából kellene kiindulnia." Annál is inkább, hiszen ez a kánon az értelmiségi középosztály műveltségi kódjára alapulnak, és kirekesztőek mindenkivel szemben, aki nem ebből a rétegből származik. Talán ennél is nagyobb gond, hogy , az ismeretkánonok nem nyitottak azokra a kulturális elemekre, melyek ma identitásképzőkként működnek, ezért skanzenkultúraként viselkednek."?! Az oktatást zárt és rugalmatlan működésmód jellemzi, amelyről az egyéni kezdeményezések lepattannak. Bár ez egész Európában megfigyelhető, Magyarországon a gondot tetézi, hogy a 2010-es évek óta minden jövőorientált gondolkodás eltűnt az oktatási kormányzatban. Általános jelenség, hogy világszerte növekszik az oktatási rendszerek komplexitása, Közép-Európában ugyanakkor ennek visszaszorítása zajlik: hazánkban , az oktatás mindenre kiterjedő átszervezése lelökte a magyar közoktatást a változások nemzetközi fősodra által kijelölt pályáról. "?? Távlati, stratégiai gondolkodás révén az iskola , újragombolására", funkcióinak és működési logikájának megújítására van szükség. Az oktatásnak egyre inkább a tanulás személyre szabott jellegén, a formális, nem formális és informális tanulás integrálásán, online és offline eszközök párhuzamos alkalmazásán, külső tanulástámogató szereplők bevonásán, tanulási hálózatok kiépitésén kellene alapulnia." Természetesen mindez csak több évtizedes, szerves fejlesztések eredménye lehet, amelynek feltétele volna az oktatási kormányzat decentrálása, az iskolaépületek fejlesztése, az iskolai személyzet bővítése, belső arányainak átalakítása. A bírálat és a jövőkép felvázolása mellett a szerzők egy egészen konkrét agenda pontjait is összeállítják a működő autokratikus rendszer megdöntéséhez. Mellár Tamás 367
