Page 361 [361]
— így jött az első világháború után a második, és a jelenlegi kormány ugyanazt a sér¬
tettségen alapuló Trianon-kultuszt terjeszti, ami korábban a már ismert eredményeket
hozta. Visszacsinálni semmit nem lehet, viszont előrefelé tekintve lehet kezdeni vala¬
mit. A szétesés megtörtént, az új univerzum itt van körülöttünk, és rajtunk múlik, hogy
elfogadjuk-e, használjuk-e, vagy pedig harcolunk ellene és belepusztulunk. A hívők
nyugodtan felfoghatják úgy, hogy bármi történt, azt Isten csinálta, és nem azért csinál¬
ta, mert Isten jó vagy rossz, vagy mert segít vagy büntet, hanem egyszerűen csak így
csinálta, és mi döntjük el, hogy felülünk-e mellé a bakra vagy a szekere elé vetjük ma¬
gunkat.
Azért mégis úgy járunk jól, ha tartjuk magunkat néhány abszolútumhoz: egymás segi¬
tése, elfogadás, megbocsátás, türelem, nemzetköziség, szeretet — ezek körülbelül a
liberális és egyben az evangéliumi értékek is.
És a nagy narratíva hanyatlása az irodalomban?
— Szerintem a történet-nélküliség csak divat. Volt. A múlt századi művészeti forradal¬
mak járulékos jelensége. A forradalmak kisöprik a felesleges lerakódásokat, és közben
hasznos dolgokat is felprédálnak, szóval az inga túllendül, de a lengés csillapodik, és a
hasznos dolgok visszatérnek. A történet ősi és időtlen igény, a gyökerei nyelv előttiek
— a történet zene. Hiszek a történetben — történeteket írok.
A kis reccs világában az agyunkban működő és az utódokra is átöröklődő implantá¬
tummal bárki rákapcsolódhat a Szentlélek nevű központi szerverre, így az informáci¬
ók és emlékek végtelen, kollektív tárháza jön létre, a tudás hagyományos formái, sót
a jó és a rossz kategóriái is eltűnnek. Valóban ilyen gyökeres változások elétt áll az
európai kultúra?
— Nem előtte áll, hanem a változások kellős közepében evickél. És nem csak Európa.
2018. 07. 12.
361