Oldal 356 [356]
OCR
Van-e foganatja az írói kiállásnak? — Száz éve egy író lehetett híres, ma nem lehet az. Az irodalom elbukott, illetve a közege bukott el, a nyomtatás, az írás, és a győztes közegnek, a monitorok és kijelzők világának még csak harcolnia sem kellett a győzelemért — amint megjelent, nem volt ellenfele. Ma egy Nobel-díjas író tömeghatása nem mérhető egy tévés vetélkedő műsorvezetőjének hatásához — ahogy az antik Rómában is mindenki ismerte a győztes kocsihajtót vagy gladiátort, de Vergiliust és Martialist csak a megrendelőik és egy szűk kör ismerte. Azért nem halt meg az irodalom, csak éppen kisművészet lett belőle. Ezzel kell élni, ehhez kell alkalmazkodni: most már nem a mi kódunk a nagy, az egész kultúrát integráló kód, ahogy az száz éve, de még ötven éve is volt, hanem az irodalom integrálódik az új rendszerbe, ha akar, és telepszik rá a monitorok világára hasznos kis élősködőként. És így még társadalmi hatása is lehet. Milyen szerepet játszhat ebben az irodalom intézményrendszere, vagy tágabb értelemben az irodalmi nyilvánosság? — Nem tudom. Ha az irodalom intézményrendszerét a kiadók alkotják, akkor nincs komoly hatásuk. Magyarországon sikeresnek számít a háromezres példányszám, és ami néhány ezer emberre terjed ki, az nem társadalmi nyilvánosság. Annak van hatása, ami a monitorokon megjelenik, és ami nem írásban, hanem mozgó és beszélő képekben jelenik meg. 356
