Stranica 356 [356]
Van-e foganatja az írói kiállásnak?
— Száz éve egy író lehetett híres, ma nem lehet az. Az irodalom elbukott, illetve a kö¬
zege bukott el, a nyomtatás, az írás, és a győztes közegnek, a monitorok és kijelzők
világának még csak harcolnia sem kellett a győzelemért — amint megjelent, nem volt
ellenfele. Ma egy Nobel-díjas író tömeghatása nem mérhető egy tévés vetélkedő mű¬
sorvezetőjének hatásához — ahogy az antik Rómában is mindenki ismerte a győztes
kocsihajtót vagy gladiátort, de Vergiliust és Martialist csak a megrendelőik és egy szűk
kör ismerte. Azért nem halt meg az irodalom, csak éppen kisművészet lett belőle. Ezzel
kell élni, ehhez kell alkalmazkodni: most már nem a mi kódunk a nagy, az egész kultú¬
rát integráló kód, ahogy az száz éve, de még ötven éve is volt, hanem az irodalom in¬
tegrálódik az új rendszerbe, ha akar, és telepszik rá a monitorok világára hasznos kis
élősködőként. És így még társadalmi hatása is lehet.
Milyen szerepet játszhat ebben az irodalom intézményrendszere, vagy tágabb érte¬
lemben az irodalmi nyilvánosság?
— Nem tudom. Ha az irodalom intézményrendszerét a kiadók alkotják, akkor nincs
komoly hatásuk. Magyarországon sikeresnek számít a háromezres példányszám, és
ami néhány ezer emberre terjed ki, az nem társadalmi nyilvánosság. Annak van hatása,
ami a monitorokon megjelenik, és ami nem írásban, hanem mozgó és beszélő képek¬
ben jelenik meg.
356