Oldal 350 [350]
fikciós" projekje a két világ világháború közötti történeti időszak intim huzalait és
eldurvuló közlés-szálait tekeri föl egy izgalmas közlés-gombolyaggá, mégpedig a Tri¬
lógia fogalmának megfelelő hármas szévedékben.’ S bár kiállítás ez, benne látható, s
nem mindig egészen megfogható műtárgyakkal, de a szövődmények gazdag intellektu¬
ális és morális kihívásaival teszteli érzékenységünk és értelmezési vehemenciánk ér¬
tékállóságát... Múzeum egyképpen, de önképünk muzealizálása is egy másik oldalról,
s korszakos lenyomat is egy harmadik aspektusból. Ezért is szinte már , ébresztő" a
földszinti kiállítótérben zajló permanens vetítés, amely az alap-üzenet szempontjából
sem minden lélektani tanulság nélkül való képződmény: egy fikciókkal ékes, narrált
dokumentumfilm a budapesti Állatkert új konstruktumáról (1912), az erdélyi Egyes¬
követ mintázó műszikla építéséről, melynek megvoltak nemcsak tökéletesen hasonló
állatkerti analógiái az akkori világ más tájain is, de mindez a korabeli közlésmódokon
fényesen kifejezni volt hivatott az Erdéllyel, Nagy-Magyarországgal, mintákkal és
érzelemdús példakövetéssel megrakott erődítményezést, várépítést, magasra törekvést,
hatalmi hübriszt, uralmi reményeket és diadalittasságot is.
A , Tri"-logikus építményben ez a bevezető-felhangoló képi narrativa-elem még csu¬
pán a szeánsz kezdetét idézi, a trikolór életreménységét sugalló vérbő színteret, majd
ezt követi egy következő, emeleti térben a trikolóros össz-érzületi kiegészítés második,
makulátlan tónusa, a Turul-mitosz égre röppenésének kezdeteitől egészen napjaink
szertartasaiig, ugyancsak dokumentum-fikcióként, antiromantikus stilizációk modern
narratíváival, a politikai diskurzusok vizuális előtolakodásainak megannyi bombaszti¬
kus példájával — s ugyancsak filmi kultusztárgyként, egyúttal kompendiumként, össze¬
foglaló üzenetként is, egykori és jelenkori analógiák, olvasat-párhuzamok, jelentés¬
konstrukciók félelemmentes megjelenítődéseként is. Az alkotói víziók, asszociációk
mintegy komplex beteljesüléseként, a harmadik színárnyalat tökélyének körüljárása, a
szabadság szárnyas köreinek fölidézése már a kortárs magyar nemzetfogalom bűvkö¬
rébe csalogat, ahol valamely , etnikai táj" terpeszkedik vagy röppen a politikai földrajz
mezoire, s az aktuálpolitikai szimbolizmus harmonikusan találkozik a magyar őstörté¬
netbe plántált romantikus történetmesélés eszközeivel, a turulmánia és turanizmus kor¬
társ politikai vallássá erősödésének pátoszával, intézményeivel, eseményeivel is, kép¬
anyagban rögzített szertartásaival is. Tárgyi fohászok, műmagyar faragványok, képi és
manipuláltan vizionált lenyomatok, videofelvételek és fotók idézik itt a trikolór har¬
madik, immár szabadságosságában is alpárian naiv, de végtelenül öntetszelgő tónusát,
a műhegyektől a politikai hitvallásosságig talpra magyaros neofolklorizmus igazságait.
Vélhetően nem vészterhes részletkérdés, hogy milyen alapon ,,ragozza” nemzeti múl¬
tunk e fals és fennhéjázó mivoltában is muris dokumentumait a művész — ha az emlé¬
kezőközösségi tagság a nézői pozíció akár heveny megnyilvánulást igényel is —, és
miképpen önti lábunk elé a nemzeti ideológia bekebelező vagy kizáró formáinak, teste¬
sülésének és sodrásainak akut paradoxonait. Az emlékezőközösség és élményközösség
mindenkori érintettsége éppúgy, mint megosztottsága, politikai lélektani tagoltsága,
kultuszépítő és imázsrontó kölcsönhatásainak küzdelme persze lehet alanyi költői
szimbolizációs gesztus, lehet antiintellektuális vagy ellenkulturális kihívás, de mind¬
350