Oldal 348 [348]
távolságot az értelmező befogadó és a művészi megjelenítés intim találkozásához. A
tárlat kulcskérdése szinte mindvégig a politikai gondolkodás történeti metszeteiből
következő, idői eltérések dacára is az elbeszélésmódok kínos párhuzamaitól feszengő
triumvirátusi tónusában van, mondhatnánk másképp úgy: a politikai eszélyesség és az
értelmiségi felelősség, a belátás és az értelmezés, az uralmi integráció és a csinált as-¬
szimiláció kérdéskörétől a társadalomkutatás mediatizált szféráiig, a generációs kilá¬
tástalanságoktól a közösségfejlesztésig, vagy társadalmi részvételi kutatások anyagáig
egy sor olyan témakör hangolódott itt egyetlen kiállítási térbe, melyek mögöttese min¬
den bizonnyal az Alkotó habitusában, múltjában, esetleg , elborult agyában? van.' A
termek időben eltérő sorozata folyamat-mivoltában is erőteljesen fejezi ki uralkodó
politikák, lapos ideológiák, szégyenletes eszmetörténetek és harsány politikai víziók
kiszélesedő mentalitás-légkörét. A politikai aktivizmusban roppant kreatív alkotó, a
marosvásárhelyi születésű és Kolozsváron szocializálódott, konceptuális műtípustól a
filozofikusan hangolt, de politikai szabadszólásig fokozott életút felé eltérő , lázadó
aktivista" Magyarországon már a kultúrpolitikai gyalázatok kritikáit fölmutató Szabad
Művészek csoport alapítása felé jutott tovább, egyúttal a kihívó megoldások, eleven
emlékművek (Remény, 2014; TAP Színházi hangjáték; Harmadik Szektor flashmob;
Eleven Emlékmű protest) és megannyi más protestálás révén szerzett , hírhedett" elis¬
mertséget.
E kiállítói térben nem direkt módon ráhangoltan, de a képek és képzetek mögül mind¬
untalan kikukucskálóan van jelen az emlékezet muzealizálásának egész problematikus
348